Encontrados 92 resultados para: Rut

  • ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával. (Teremtés könyve 14, 2)

  • Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette õket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kell kezdenie, és visszatér Egyiptomba. (Kivonulás könyve 13, 17)

  • mivel - úgymond - az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékrõl nemzedékre. (Kivonulás könyve 17, 16)

  • Az Úr seregének vezére azt válaszolta: "Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent." Józsue megtette. (Józsue könyve 5, 15)

  • A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott. (Józsue könyve 9, 5)

  • Majd azt mondta nekik: "Volna egy kérésem hozzátok: mindegyiktek adjon nekem egy gyûrût a zsákmányból." A legyõzötteknek ugyanis aranygyûrûik voltak, mivel izmaeliták voltak. (Bírák könyve 8, 24)

  • Így szóltak: "Szívesen adunk." Kiterítette tehát köntösét, és ki-ki odadobta zsákmányából a gyûrût. (Bírák könyve 8, 25)

  • Különb akarsz lenni, mint Bálák, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett õ vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút? (Bírák könyve 11, 25)

  • Azok moábita nõt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. (Rut könyve 1, 4)

  • Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott. (Rut könyve 1, 14)

  • De Rut kérlelte: "Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. (Rut könyve 1, 16)

  • Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést. (Rut könyve 1, 18)


“O mais belo Credo é o que se pronuncia no escuro, no sacrifício, com esforço”. São Padre Pio de Pietrelcina