Encontrados 564 resultados para: Pál
Ezek után az események után Pál föltette magában, hogy Macedónián és Acháján át elmegy Jeruzsálembe. Azt mondta: "Ha ott már voltam, Rómát is kell látnom." (Apostolok Cselekedetei 19, 21)
Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál okoskodásaival nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömegeket meggyõzött. Azt tanítja, hogy kézzel alkotott istenek nincsenek. (Apostolok Cselekedetei 19, 26)
Az egész városban nagy lett a felfordulás. Egy emberként a színházba rohantak, s macedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál kísérõit is magukkal hurcolták. (Apostolok Cselekedetei 19, 29)
Pál a népgyûlésbe akart menni, de a tanítványok nem engedték. (Apostolok Cselekedetei 19, 30)
A zavargás megszûntével Pál hívatta a tanítványokat, bátorította õket, aztán búcsút vett tõlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen. (Apostolok Cselekedetei 20, 1)
A hét elsõ napján összegyûltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét. (Apostolok Cselekedetei 20, 7)
Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze. (Apostolok Cselekedetei 20, 9)
Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: "Ne aggódjatok, még benne van a lélek." (Apostolok Cselekedetei 20, 10)
Mi hajóra szállva elõrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Õ rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni. (Apostolok Cselekedetei 20, 13)
Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen idõt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. (Apostolok Cselekedetei 20, 16)
De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdetõ evangéliumról. (Apostolok Cselekedetei 20, 24)
Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket. (Apostolok Cselekedetei 20, 31)
