Encontrados 3830 resultados para:

  • Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nõvére karján a csatokat, s hallotta nõvérének, Rebekkának szavait: "Így beszélt hozzám az az ember...", elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál, (Teremtés könyve 24, 30)

  • s aki majd azt feleli: Igyál, tevéidnek is merítek, az lesz az a nõ, akit Isten az én uram fiának rendelt. (Teremtés könyve 24, 44)

  • Megáldották Rebekkát és mondták: "Nõvérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját." (Teremtés könyve 24, 60)

  • Midián fiai voltak: Efa, Efer, Hanok, Abida és Eldaa. Mindezek Ketura fiai voltak. (Teremtés könyve 25, 4)

  • Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddan-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nõvérét feleségül vette. (Teremtés könyve 25, 20)

  • A gyermekek felnõttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig egyszerû ember, aki sátránál maradt. (Teremtés könyve 25, 27)

  • Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: "Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!" "Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom" - válaszolta Izsák. (Teremtés könyve 26, 9)

  • Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta õket, s azok békében váltak el tõle. (Teremtés könyve 26, 31)

  • Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról. (Teremtés könyve 27, 40)

  • Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz: "Meguntam életemet a hetita nõk miatt. Ha Jákob is ilyen hetita nõt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életbõl?" (Teremtés könyve 27, 46)

  • Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nõvére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Õ pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt. (Teremtés könyve 29, 13)

  • Lábán így szólt Jákobhoz: "Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?" (Teremtés könyve 29, 15)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina