Encontrados 52 resultados para: Magában
Dávid azt mondta magában: "Egy napon mégis utol fog érni Saul keze. Nincs más hátra, mint hogy a filiszteusok földjére meneküljek. Akkor Saul lemond róla, hogy Izrael egész földjén folyvást engem hajszoljon. Így kicsúszom a kezébõl." (Sámuel I. könyve 27, 1)
Dávid nem hagyta, hogy akár a férfiak, akár a nõk élve kerüljenek Gátba, mert azt gondolta magában: "Elterjeszthetik rólunk a hírt: Lám, ezt tette Dávid". Így tett Dávid egész idõ alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott. (Sámuel I. könyve 27, 11)
Achis megbízott Dávidban. Azt mondta magában: "Saját népe körében, Izraelben rossz hírbe keveredett, így mindvégig a szolgám marad." (Sámuel I. könyve 27, 12)
Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe elõtt, s azt mondta magában: "Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?" (Sámuel II. könyve 6, 9)
Dávid ezt mondta magában: "Barátsággal leszek Nachas fia, Hanun iránt, amint az apja is barátsággal volt irántam." Ezért Dávid elküldött, és apja miatt szolgái révén részvétét nyilvánította. Amikor Dávid szolgái az ammoniták országába értek, (Sámuel II. könyve 10, 2)
A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: "Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!" (Sámuel II. könyve 12, 18)
Erre az asszony azt mondta: "Hát akkor miért forgatott olyan gondolatokat magában a király az Isten népe ellen, hogy nem engedi hazatérni azt, akit számûzött mert hisz azzal, hogy ilyen ítéletet hozott, saját magát bûnösnek mondta ki. (Sámuel II. könyve 14, 13)
Azért jöttem s mondtam el ezeket uramnak, királyomnak, mert az emberek megijesztettek. Azt mondta magában szolgálód: Beszélek én egyszer a királlyal. Hátha megteszi a király, amit szolgálója mond neki. (Sámuel II. könyve 14, 15)
Elizeus szolgája, Gechaszi így gondolkodott magában: Lám, ez az én uram annyira kímélte az arámi Naamánt, hogy még csak azt sem fogadta el kezébõl, amit magával hozott. Úgy igaz, ahogy az Úr él: utána szaladok - biztosan kapok tõle valamit. (Királyok II. könyve 5, 20)
Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak. (Nehemiás könyve 13, 16)
Azt mondta magában: "Halálomat kívántam. Miért nem hívom hát fiamat, Tóbiást, és beszélek vele errõl a pénzrõl, mielõtt még meghalnék?" (Tóbiás könyve 4, 2)
Azt gondolta ugyanis magában: "Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk." (Tóbiás könyve 8, 10)
