Encontrados 2036 resultados para: Izrael emberei

  • Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet õ volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idõsebb. (Teremtés könyve 48, 14)

  • Így áldotta meg õket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte. (Teremtés könyve 48, 20)

  • Azután Izrael így szólt Józsefhez: "Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. (Teremtés könyve 48, 21)

  • De egy erõs széttörte íjukat. Jákob erõsének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait, (Teremtés könyve 49, 24)

  • Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta õket. Mindegyikre a megfelelõ áldást adta. (Teremtés könyve 49, 28)

  • Azután megeskette Izrael fiait: "Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!" (Teremtés könyve 50, 25)

  • Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: (Kivonulás könyve 1, 1)

  • De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerõsödtek, hogy betöltötték az országot. (Kivonulás könyve 1, 7)

  • Ezt mondta alattvalóinak: "Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerõsödött, s már veszélyt jelent számunkra. (Kivonulás könyve 1, 9)

  • Ezért munkafelügyelõket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették õket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. (Kivonulás könyve 1, 11)

  • De minél jobban elnyomták õket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el õket Izrael fiai elõtt. (Kivonulás könyve 1, 12)

  • Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, (Kivonulás könyve 1, 13)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina