Encontrados 217 resultados para: Istent

• Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élõ Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? (Második Törvénykönyv 4, 33)

• Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tõled a hátul sántikálókat. (Második Törvénykönyv 25, 18)

• Nem gondoltál többé teremtõ szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. (Második Törvénykönyv 32, 18)

• A válasz tetszett Izrael fiainak, dicsõítették Istent, s nem beszéltek többé arról, hogy hadba vonulnak ellenük és fölégetik azt a földet, amelyet Ruben fiai és Gád fiai laktak. (Józsue könyve 22, 33)

• "Egész biztosan meg kell halnunk - mondta Mánoah feleségének -, mert Istent láttuk." (Bírák könyve 13, 22)

• Kérdezd meg Istent - mondták neki -, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk." (Bírák könyve 18, 5)

• Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élõ nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították. (Bírák könyve 18, 27)

• Fölkeltek és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. "Ki vonuljon fel közülünk elsõnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?" - kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: "Júda menjen fel elsõnek." (Bírák könyve 20, 18)

• Neked kell hírül adnod neki, hogy minden idõre kimondtam házára az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem tiltotta meg nekik. (Sámuel I. könyve 3, 13)

• Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: "Gyertek, menjünk a látóemberhez!" Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. - (Sámuel I. könyve 9, 9)

• És Saul folytatta. "Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felõle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett." (Sámuel I. könyve 22, 13)

• Amikor Dávid fölért a hegytetõre, ahol az Istent szokták imádni, lám, ott jött vele szemben megszaggatott ruhában az arkita Husai, Dávid bizalmasa, a fején hamu. (Sámuel II. könyve 15, 32)