Encontrados 1400 resultados para: Ehe
Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében. (Tóbiás könyve 11, 17)
szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetõvé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon. (Judit könyve 1, 4)
Teherhordónak számos tevét, szamarat és öszvért vett, az élelmezéshez meg bárányt, szarvasmarhát és kecskét, annyit, hogy nem lehetett megszámlálni. (Judit könyve 2, 17)
Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni õket. (Judit könyve 2, 20)
hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne. (Judit könyve 4, 7)
Az oltárt is szõrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok. (Judit könyve 4, 12)
Késõbb éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. (Judit könyve 5, 10)
Kikémlelte a városukba vezetõ feljáratot, földerítette a vízforrást, s elfoglalta õket. Õrséget rendelt oda, aztán visszatért seregéhez. (Judit könyve 7, 7)
Mert ez látja el vízzel Betilua lakóit. A szomjúság majd rákényszeríti õket, hogy feladják a várost. Közben mi és embereink felmegyünk a legközelebbi hegyek gerincére, õrséget állítunk oda, hogy így ne mehessen ki egyetlen ember sem a városból. (Judit könyve 7, 13)
Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát. (Judit könyve 8, 16)
"Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szûznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették. (Judit könyve 9, 2)
Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte, (Judit könyve 10, 1)
