Encontrados 705 resultados para: Dávid

• Dávid azonban megesküdött rá: "Atyád jól tudja, hogy kedvelsz, azért így gondolkodik magában: Ezt nem kell Jonatánnak megtudnia, nehogy sajnálkozzék miatta. De amint igaz, hogy az Úr él és te élsz, csak egy lépés választ el a haláltól." (Sámuel I. könyve 20, 3)

• Erre Dávid azt mondta: "Nézd, holnap újhold ünnepe lesz, s asztalhoz kellene ülnöm a királlyal. De hagyd, hadd menjek el, s hadd rejtõzzem el estig kinn a határban. (Sámuel I. könyve 20, 5)

• Ha aztán atyád észreveszi, hogy nem vagyok ott, mondd azt neki, hogy Dávid engedélyt kért tõlem, hogy szülõvárosába, Betlehembe mehessen, mert ott tartja meg az egész család az évi áldozati lakomát. (Sámuel I. könyve 20, 6)

• Erre Dávid megkérdezte Jonatántól: "De ki mondja meg nekem, ha atyád kemény választ ad?" (Sámuel I. könyve 20, 10)

• Aztán ezt mondta Jonatán Dávidnak: "Az Úr, Izrael Istene a tanú, hogy holnap ebben az idõben kifaggatom atyámat. Ha aztán rendben lesz Dávid ügye s nem küldök senkit, hogy tudtodra adja, (Sámuel I. könyve 20, 12)

• ne tagadd meg soha házamtól kegyedet. Még ha az Úr egyenként kiirtaná is Dávid ellenségeit a földrõl, (Sámuel I. könyve 20, 15)

• Ezután Dávid elrejtõzött a határban. Amikor elérkezett az újhold ünnepe, a király asztalhoz ült, hogy egyen. (Sámuel I. könyve 20, 24)

• A szokásos helyét foglalta el, a fal melletti helyet. Jonatán szemközt ült vele, Abner Saul mellett ült, Dávid helye meg üresen maradt. (Sámuel I. könyve 20, 25)

• Hanem amikor másnap, az újhold napja utáni napon is üres maradt Dávid helye, így szólt Saul fiához, Jonatánhoz: "Miért nem jött Izáj fia sem tegnap, sem ma enni?" (Sámuel I. könyve 20, 27)

• Jonatán ezt felelte: "Dávid hirtelen engedélyt kért tõlem, hogy elmehessen Betlehembe. (Sámuel I. könyve 20, 28)

• A szolga nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról. (Sámuel I. könyve 20, 39)

• Amikor a szolga elment, Dávid elõjött a kõrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak. (Sámuel I. könyve 20, 41)