Mosaico decorativo

Encontrados 17607 resultados para: ár

  • Ábrahám azonban hét bárányt külön állított a nyájból. (Teremtés könyve 21, 28)

  • Abimelek megkérdezte Ábrahámot: "Mit jelent ez a hét bárány, amelyet külön állítottál?" (Teremtés könyve 21, 29)

  • Õ így válaszolt: "Hét bárányt végy át saját kezembõl. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam". (Teremtés könyve 21, 30)

  • Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén. (Teremtés könyve 21, 33)

  • Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. (Teremtés könyve 22, 1)

  • Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égõáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. (Teremtés könyve 22, 3)

  • A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messzirõl meglátta a hegyet. (Teremtés könyve 22, 4)

  • Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok." (Teremtés könyve 22, 5)

  • Ábrahám tehát fogta az égõáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, õ pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. (Teremtés könyve 22, 6)

  • Ez azt mondta: "Lám, itt a tûz és a fa, de hol a bárány az égõáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égõáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett. (Teremtés könyve 22, 8)

  • Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. (Teremtés könyve 22, 9)

  • Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tõlem." (Teremtés könyve 22, 12)


"O verdadeiro servo de Deus é aquele que usa a caridade para com seu próximo, que está decidido a fazer a vontade de Deus a todo custo, que vive em profunda humildade e simplicidade". São Padre Pio de Pietrelcina