Encontrados 25068 resultados para: És
Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt elõtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. (Királyok I. könyve 2, 19)
Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elõ a kérést, anyám, nem utasítalak el." (Királyok I. könyve 2, 20)
Erre így folytatta: "Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához." (Királyok I. könyve 2, 21)
Salamon király így válaszolt anyjának: "Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!" (Királyok I. könyve 2, 22)
Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: "Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki! (Királyok I. könyve 2, 23)
Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta - így halt meg. (Királyok I. könyve 2, 25)
Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Eli házát megfenyegette. (Királyok I. könyve 2, 27)
Jelentették hát Salamon királynak: "Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál." Salamon erre azt üzente Joábnak: "Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?" "Féltem tõled, és az Úrhoz menekültem" - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: "Menj és szúrd le!" (Királyok I. könyve 2, 29)
Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: "Ezt parancsolja a király: Gyere ki!" De az így válaszolt: "Nem, inkább itt halok meg!" Benaja tehát jelentette a királynak: "Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta." (Királyok I. könyve 2, 30)
A király erre megparancsolta: "Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott. (Királyok I. könyve 2, 31)
Az Úr fordítsa az õ fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta õket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét. (Királyok I. könyve 2, 32)
Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden idõre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!" (Királyok I. könyve 2, 33)
