Encontrados 25068 resultados para: És
De Jojachin, Júda királya fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján az történt, hogy Evil-Merodach, Babilon királya trónra lépésének évében megkegyelmezett Jojachinnak, Júda királyának, és szabadon bocsátotta börtönébõl. (Jeremiás könyve 52, 31)
Barátságosan bánt vele, és királyi székét a többi királyi széke fölé helyezte, akik ott voltak nála Babilonban. (Jeremiás könyve 52, 32)
Így hát Jojachin levetette rabruháját, és élete további folyamán mindennap a királyi asztalnál étkezett. (Jeremiás könyve 52, 33)
Ellátásáról élete hátralevõ részében, egészen holta napjáig napról napra a babiloni király gondoskodott. (Jeremiás könyve 52, 34)
Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek. (Siralmak könyve 1, 2)
Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözõi mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése. (Siralmak könyve 1, 3)
A Sionra vivõ utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és õ maga is csupa keserûség. (Siralmak könyve 1, 4)
Sion leányának eltûnt minden dicsõsége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelõt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözõik elõtt. (Siralmak könyve 1, 6)
Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán. (Siralmak könyve 1, 7)
Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Õ maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát. (Siralmak könyve 1, 8)
Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyû mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. "Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem." (Siralmak könyve 1, 9)
Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. "Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!" (Siralmak könyve 1, 11)
