Zsidóknak írt levél, 6
1. Ezért mellõzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvetõ igazságokat: a holt cselekedetekbõl való megtérést, az Istenbe vetett hitet,
2. a keresztségrõl, a kézföltételrõl, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletrõl szóló tanítás megalapozását.
3. Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi.
4. Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,
5. felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendõ élet erõit,
6. aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bûnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot ûz belõle.
7. A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esõt és jó termést hoz mûvelõjének, az Isten áldásában részesül.
8. De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik.
9. Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat tételeztünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget.
10. Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekrõl, amelyet az õ nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
11. Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék.
12. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketûrésben az ígéret örökösei lettek.
13. Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett,
14. ezért mondta: Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak.
15. Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.
16. Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget.
17. Ezért amikor Isten az ígéret örökösei elõtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet.
18. Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erõs támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy az elõttünk levõ reményt megragadjuk.
19. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér,
20. ahová elsõnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való fõpap.
