1. Így szólt az Úr Mózeshez:

2. "Mondd meg Eleazárnak, Áron pap fiának, szedje össze a füstölõket a tûzvész színhelyérõl, ezt a nem megengedett tüzet pedig vigye el; mert meg vannak szentelve,

3. bár olyanok füstölõi voltak, akik fõbenjáró bûnt követtek el. Kalapáljátok szét õket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották õket az Úr elõtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetõül Izrael fiai számára."

4. Eleazár pap tehát összeszedte a bronzfüstölõket, amelyeket az elégettek odahordtak, s szétkalapálták õket az oltár beborítására,

5. figyelmeztetésül Izrael fiainak, nehogy valaki illetéktelen, aki nem Áron leszármazottai közé tartozik, odajáruljon az Úr elé tömjént égetni, s úgy járjon, mint Korach és társai, aszerint, ahogy az Úr Mózes által elõre megmondta.

6. Másnap Izrael fiainak egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen, mondván: "Az Úr egész népét kiirtjátok!"

7. Amikor a közösség összesereglett Mózes és Áron ellen, ezek meg odafordultak a megnyilatkozás sátora felé, lám, már felhõ borította, s megmutatkozott az Úr dicsõsége.

8. Mózes és Áron odajárultak a megnyilatkozás sátorához.

9. Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:

10. "Váljatok külön ettõl a közösségtõl! Egy szempillantás alatt megsemmisítem õket!" Erre arcra borultak.

11. S Mózes így szólt Áronhoz: "Fogd a füstölõt, s tegyél belé tüzet az oltárról, aztán szórj rá tömjént. Sietve vidd oda a közösséghez és oldozd fel õket. Mert már fölgerjedt az Úr haragja és a vész kezdetét vette."

12. Áron fogta tehát (a füstölõt), ahogy Mózes meghagyta neki, és sietve a közösségbe vegyült, s csakugyan, a vész már megkezdte pusztítását a nép körében. Megfüstölte és feloldozta a népet.

13. S amint ott állt az élõk és holtak között, a vész alábbhagyott.

14. Mindazonáltal azoknak a száma, akik a vészben addig elpusztultak, 14700-ra rúgott, azokat nem számítva, akik Korach miatt lelték halálukat.

15. Áron ezután visszatért Mózeshez a megnyilatkozás sátorának bejáratához, s a vész megszûnt.

16. Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:

17. "Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét.

18. Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az õ törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot.

19. Aztán tedd õket a megnyilatkozás sátorában a bizonyság elé, ahol meg szoktam nyilatkozni neked.

20. Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának."

21. Mózes szólt Izrael fiaihoz, s vezéreik mind átadták neki botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is.

22. Mózes letette az Úr elé a botokat a tanúság sátorában.

23. Mire Mózes másnap reggel belépett a tanúság sátorába, lám, Áron botja, Lévi törzsének a botja hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult, s mandulát érlelt.

24. Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elõl Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték, s mindegyikük (újra magához) vette a botját.

25. Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: "Áron botját vidd vissza a tanúság elé, megõrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk."

26. Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el.

27. Izrael fiai így szóltak Mózeshez: "Lám, el kell pusztulnunk! Elveszünk! Mindnyájan elveszünk!

28. Mindenkinek, aki az Úr hajlékához közelít, meg kell halnia! Hát mind egy szálig el kell pusztulnunk?"



Livros sugeridos


“Quanto mais te deixares enraizar na santa humildade, tanto mais íntima será a comunicação da tua alma com Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.