aaaaa

1. Ki ér fel a bölccsel és ki tud valamit megmagyarázni? A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát.

2. Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát, mégpedig az Istennek tett eskü miatt!

3. Ne siess elhagyni Õt, s ne ragaszkodj olyan dologhoz, amely ellenére van. Hiszen õ azt teheti, amit akar.

4. Mert a király szavának hatalma van, és ki mondhatná neki: "Mit csinálsz?"

5. Aki megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti az idõt és az ítéletet.

6. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély.

7. Hisz nem tudja az ember, mi következik. Mert ki tudná elõre megmondani, hogy mi lesz.

8. Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltetõ lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetõit.

9. Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára.

10. Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyrõl, hogy megtiszteljék õket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság!

11. Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntetõ ítélet, az embereknek nõ a bátorságuk a gonosztettre.

12. Hisz a bûnös százszor is elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó soruk, akik félik az Istent, mert félnek tõle.

13. A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentõl.

14. De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: Ez is hiábavalóság!

15. Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában; életének napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.

16. Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik - mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben -,

17. akkor láttam: minden az Isten mûve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti.




“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina