1. Artaxerxész király huszadik évének Niszán hónapjában egyszer éppen borról kellett gondoskodnom. Fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Azelõtt sohasem voltam szomorú.

2. De a király akkor megkérdezte: "Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj." Nagyon megijedtem,

3. és így szóltam a királyhoz: "Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tûz emésztette meg."

4. A király erre így szólt hozzám: "Mi a kívánságod?" Segítségül hívtam az ég Istenét,

5. és így válaszoltam a királynak: "Ha jónak látja a király, és szolgája kedves elõtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem."

6. A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tõlem: "Mennyi idõre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?" Meghatároztam egy idõpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek.

7. Akkor így szóltam a királyhoz: "Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig,

8. továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdõk felügyelõjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erõd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok." A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze.

9. Megérkeztem a folyamon túli helytartókhoz, és átadtam nekik a király írását. A király fegyveres és lovas tiszteket rendelt mellém kíséretül.

10. Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás errõl értesült, nem tetszett nekik, hogy olyan ember érkezett, aki Izrael fiainak javán akar fáradozni.

11. Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam.

12. Akkor éjnek idején fölkeltem. Néhány ember elkísért, de nem mondtam meg senkinek, hogy Isten Jeruzsálem ügyében tettekre indított. Más állat nem volt velem, csak amelyen ültem.

13. Éjnek idején kimentem a Sárkány-forrással szemben a Völgy-kapun a Szemét-kapuig és szemügyre vettem Jeruzsálem lerombolt falát és kapuit, amelyeket tûz emésztett meg.

14. Aztán továbbmentem a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték felé. Innen az állat már nem tudott továbbmenni.

15. Így éjnek idején fölmentem végig a Völgyön, és megvizsgáltam a falat, aztán visszatértem a Völgy-kapuhoz, s hazatértem.

16. A vezetõk nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni. Egészen addig senkivel nem közöltem a zsidók közül: sem a papokkal, sem az elõkelõkkel, sem az elöljárókkal, sem pedig a többiekkel.

17. De akkor így szóltam hozzájuk: "Látjátok, milyen nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, kapuit tûz emésztette meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak bennünket miatta!"

18. Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is. Így válaszoltak: "Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!" S nekiláttak ennek a derék munkának.

19. Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás, meg az arab Gesem megtudta, gúnyolódott rajtunk és megvetett minket. "Mit mûveltek ott?" - kérdezték. "Tán föl akartok lázadni a király ellen?"

20. De így válaszoltam nekik: "Az ég Istene sikerre viszi ügyünket. S mi az õ szolgái nekilátunk és építünk. Nektek meg nincs Jeruzsálemben sem részetek, sem jogotok, sem emléketek."



Livros sugeridos


“Caminhe com alegria e com o coração o mais sincero e aberto que puder. E quando não conseguir manter esta santa alegria, ao menos não perca nunca o valor e a confiança em Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.