1. A szent város teljes békében élt, a törvényt - Oniász fõpap buzgóságának és minden kihágás elleni gyûlöletének hála - egészen hûségesen szem elõtt tartották.

2. Történt, hogy még a királyok is tiszteletben részesítették e helyet, és drága ajándékokkal emelték a templom dicsõségét.

3. Így Ázsia királya, Szeleukosz is saját jövedelmébõl fedezte az áldozatbemutatással járó összes kiadást.

4. Akkor azonban egy templomi elöljáró, egy bizonyos Bilga törzsébõl való Simon vitába keveredett a fõpappal a város vásári rendje ügyében.

5. Amikor nem tudott Oniásznak fölébe kerekedni, elment a tarzuszi Apollóniuszhoz, aki akkor Cöle-Szíria és Fönícia helytartója volt.

6. Hírül vitte neki azt a mérhetetlen gazdagságot, amivel Jeruzsálemben a kincseskamra telve volt. Azt, hogy a pénz megszámlálhatatlan, nem kell mind az áldozat költségeinek fedezésére, s megvan rá a lehetõség, hogy a király kezére kerüljön.

7. Apollóniusz erre elment a királyhoz és jelentést tett neki a tudomására jutott pénzrõl. Ez megbízta kancellárját, Heliodort, hogy kerítse meg a szóban forgó kincset.

8. Heliodor nyomban elindult azzal az ürüggyel, hogy Cöle-Szíria és Fönícia városait megy meglátogatni, a valóságban azonban azért, hogy a királytól kapott megbízatásnak eleget tegyen.

9. Amikor Jeruzsálembe érkezett, a fõpap és a város barátságosan fogadta. Õ megemlítette a bejelentést, és elmondta, milyen szándékkal érkezett. Megérdeklõdte azonban, hogy a dolog megfelel-e a valóságnak.

10. A fõpap felvilágosította, hogy az özvegyek és árvák letétbe helyezett pénzérõl van szó.

11. Aztán egy része egy nagyon tekintélyes emberé, egy bizonyos Hirkánuszé, Tóbiás fiáé. A dolog egyáltalán nem úgy áll, ahogyan az a semmirekellõ Simon álnokul állította. Az összes ezüst négyszáz talentumot tesz ki, az arany pedig kétszázat.

12. S egyébként is nem szabad azokat az embereket megkárosítani, akik a hely szentségébe és az egész világon híres templom fönséges és sérthetetlen voltába helyezték bizalmukat.

13. Heliodor azonban kijelentette, hogy a pénzt a kapott királyi parancs értelmében minden körülmények közt be kell szolgáltatni a királyi pénztárba.

14. Egy elõre meghatározott napon elment, hogy a helyzetet fölmérje és kiadja rendelkezéseit. Erre nem csekély rémület támadt a városban.

15. A papok papi öltözetükben leborultak az égõáldozatok oltára elé, és az Éghez folyamodtak, aki a letétbe helyezett javakra vonatkozó törvényt adta, hogy hiánytalanul mentse meg azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték.

16. Aki látta a fõpapot, annak összeszorult a szíve. Mert vonásai és arcának megváltozott színe elárulták nagy lelki kínjait.

17. Félelem kerítette hatalmába ugyanis ezt a férfiút, egész testében remegett, úgyhogy akik csak látták, azok mind leolvasták róla égõ fájdalmait.

18. A házakból is csapatostul tódultak az emberek közösségben imádkozni, mivel a szent helyet meggyalázás fenyegette.

19. Az asszonyok keblük alá erõsített vezeklõruhában seregestül kifutottak az utcára. Az egyébként elzártan élõ lányok részint a kapukhoz, részint a falakra futottak, mások pedig az ablakokon kukucskáltak.

20. Mindnyájan az égre emelték kezüket és imádkoztak.

21. Szívettépõ volt, amint az összeverõdött tarka tömeg térdelt, a fõpap meg mélységes aggodalommal várta az elkövetkezendõket.

22. A mindenható Istenhez könyörögtek, õrizze meg hiánytalanul és teljes biztonságban azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték.

23. De Heliodor volt olyan merész, hogy keresztülvigye terveit.

24. Már ott állt testõreivel a kincstár elõtt. Ám a lelkeknek és minden hatalomnak az Ura megmutatta erejét, úgyhogy akik merészeltek behatolni, az Isten hatalmától érintve mind elájultak és összeestek rémületükben.

25. Megjelent ugyanis nekik egy paripa, rajta félelmetes lovas és díszes szerszám. Heliodornak rontott, és mellsõ lábaival lesújtott rá.

26. Maga a lovas aranypáncélt viselt. Aztán két nagyon erõs, ragyogóan szép ifjú is megjelent, pompás öltözékben. Két oldalról mellé léptek, szüntelenül korbácsolták, sok ütést mértek rá.

27. Heliodor hirtelen lezuhant a földre és nagy sötétség vette körül. Fogták, hordágyra fektették,

28. s aki elõbb még nagyszámú kísérettel és az egész testõrséggel behatolt a kincstárba, azt magatehetetlenül kivitték. Egészen nyilvánvaló módon föl kellett ismerni a dologban Isten hatalmát.

29. Így feküdt ott isteni erõtõl sújtva, megfosztva a beszéd képességétõl és a megmenekülés minden reményétõl,

30. õk pedig dicsõítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsõítette lakóhelyét. A templomot, amelyben elõbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be.

31. Heliodor néhány barátja sietve arra kérte Oniászt, járjon közbe a Magasságbelinél, adjon életet az utolsókat lélegzõnek.

32. A fõpap nagy gondban volt, hogy a király arra fog gyanakodni, hogy a zsidók ártottak Heliodornak. Ezért áldozatot mutatott be a férfi életben maradásáért.

33. Amikor a fõpap bemutatta az engesztelõ áldozatot, újra megjelentek ugyanazok az ifjak Heliodornak, ugyanabban az öltözékben. Odaléptek hozzá és így szóltak: "Légy nagyon hálás Oniász fõpapnak. Mert az õ kedvéért adja vissza az Úr életedet.

34. Ami téged illet, az ég fenyített meg, hirdesd hát mindeneknek az Isten hatalmát." E szavakkal eltûntek.

35. Heliodor áldozatot mutatott be az Úrnak, és nagy fogadalmat tett neki, amiért megõrizte életét. Nagyon barátságos volt Oniászhoz, és visszatért a királyhoz, seregével együtt.

36. Minden adandó alkalommal tanúságot tett a mindenható Isten tetteirõl, amelyeket a saját szemével látott.

37. Amikor a király megkérdezte, ki volna alkalmas arra, hogy Jeruzsálembe küldje újabb követségben, azt felelte:

38. "Ha valaki ellenséged vagy ellenlábasod, azt küldd oda. Megkorbácsolva látod viszont, ha egyáltalán kikerül élve onnét. Mert azon a helyen isteni hatalom mûködik.

39. Az annak a helynek az õre és oltalmazója, akinek az ég a lakóhelye. Akik gonosz szándékkal mennek oda, azokat megveri és megsemmisíti."

40. Így zajlottak le a Heliodorral és a templom kincsének megoltalmazásával összefüggõ események.



Livros sugeridos


“Os corações fortes e generosos não se lamentam, a não ser por grandes motivos e,ainda assim,não permitem que tais motivos penetrem fundo no seu íntimo.(P.e Pio) São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.