1. Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettõ

2. és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektõl és a különféle betegségektõl megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akibõl hét ördög ment ki,

3. Johanna, Heródes intézõjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

4. Amikor egyszer nagy tömeg vette körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy példabeszédet:

5. "Kiment a magvetõ, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették.

6. Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet.

7. Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nõttek, és elfojtották õket.

8. A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott." Amikor befejezte, fölemelte a hangját: "Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!"

9. Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme.

10. Így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.

11. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava.

12. Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükbõl, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.

13. A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hûtlenné válnak.

14. A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de késõbb az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják õket fejlõdésükben, ezért termést már nem hoznak.

15. A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.

16. Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje valami edényfélével, vagy hogy az ágy alá tegye. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.

17. Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elõ ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.

18. Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amirõl azt véli, hogy az övé."

19. Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni.

20. Ezért szóltak neki: "Kinn állnak anyád és testvéreid, s látni szeretnének."

21. De õ ezt mondta nekik: "Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát."

22. Egyik nap bárkába szállt tanítványaival együtt. "Evezzünk át a tó túlsó partjára!" - mondta. Elindultak.

23. Míg eveztek, õ elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították õket, úgyhogy életveszélyben forogtak.

24. Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: "Mester! Mester! Itt veszünk!" Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett.

25. Akkor hozzájuk fordult: "Hol a hitetek?" De azok félelemmel és csodálattal telve így kérdezgették egymást: "Vajon ki lehet ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, s azok engedelmeskednek neki?"

26. A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik.

27. Ahogy a partra lépett, a város felõl egy ördögtõl megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott.

28. Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: "Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!"

29. Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába.

30. Jézus megkérdezte tõle: "Mi a neved?" - "Légió" - válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva.

31. Arra kérték, hogy ne küldje õket a mélységbe.

32. A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik.

33. A gonosz lelkek erre kijöttek az emberbõl, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtõnek, le a tóba, és odaveszett.

34. Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra.

35. Az emberek mentek, hogy õk is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akibõl a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek.

36. A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtõl megszállott. Erre elfogta õket a félelem.

37. Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen.

38. Az ember, akibõl kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte:

39. "Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.

40. Amikor Jézus visszaérkezett, tömeg fogadta. Mindenki várta.

41. Akkor odament hozzá egy Jairus nevû férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá,

42. mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta.

43. Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni.

44. Hátulról hozzáférkõzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása.

45. Jézus megkérdezte: "Ki érintett?" Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös."

46. Jézus azonban megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erõ áradt ki belõlem."

47. Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve elõlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban.

48. Jézus ezt mondta neki: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!"

49. Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: "Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert."

50. Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül."

51. Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját.

52. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. "Ne sírjatok! - szólt rájuk. - Nem halt meg, csak alszik."

53. Kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

54. De õ megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: "Leány, kelj föl!"

55. Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni.

56. A szülõk nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekrõl.



Livros sugeridos


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.