1. Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét.

2. A fõpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptõl.

3. A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettõ közül az egyiket.

4. Elment, hogy megbeszélje a fõpapokkal meg a templomõrség vezetõivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni.

5. Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki.

6. Beleegyezett, és kereste a kedvezõ alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

7. Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt.

8. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük."

9. "Hol készítsük el?" - kérdezték.

10. "Menjetek a városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivõ emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy,

11. s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem?

12. És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."

13. Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

14. Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt.

15. Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielõtt szenvedek.

16. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában."

17. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt:

18. "Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szõlõ termésébõl addig, amíg el nem jön az Isten országa."

19. Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."

20. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.

21. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon.

22. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja."

23. Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.

24. Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.

25. Erre ezt mondta nekik: "A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevõknek hívatják magukat.

26. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.

27. Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.

28. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban.

29. Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta,

30. hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.

31. Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.

32. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erõsíted majd meg testvéreidet."

33. "Uram - felelte -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sõt még a halálba is kövesselek."

34. Õ azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielõtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz."

35. Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték.

36. "Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elõ, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot.

37. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevõk közé számították. Sorsom beteljesedik."

38. "Uram - mondták -, nézd, van itt két kard!" Erre csak annyit mondott: "Elég."

39. Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték.

40. Amikor odaért, kérte õket: "Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"

41. Aztán odébbment, úgy egy kõhajításnyira, és térdre borulva imádkozott:

42. "Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!"

43. Megjelent neki az égbõl egy angyal, és megerõsítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.

44. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.

45. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.

46. Rájuk szólt: "Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"

47. Mielõtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettõ közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja.

48. Jézus megkérdezte: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"

49. Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?"

50. Egyikük mindjárt le is sújtott a fõpap szolgájára, s levágta a jobb fülét.

51. De Jézus így szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.

52. Az ellene kivonult fõpapoknak, a templomõrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: "Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal!

53. Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé."

54. Elfogták és a fõpap házába vitték. Péter messzirõl követte.

55. Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült.

56. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tûznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: "Ez is vele volt."

57. De tagadta: "Asszony, nem is ismerem."

58. Nem sokkal ezután egy másik vette észre: "Te is közéjük tartozol" - szólt neki. Péter tiltakozott: "Ember, nem tartozom."

59. Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: "De igen, ez is vele volt, hiszen galileai."

60. "Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz." Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas.

61. Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: "Mielõtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz."

62. Kiment és keserves sírásra fakadt.

63. Az emberek, akik õrizték, csúfot ûztek belõle és bántalmazták.

64. Befödték a fejét és kérdezgették: "Találd el, ki ütött meg?"

65. És mindenféle szitkokat szórtak rá.

66. Mihelyt megvirradt, összegyûltek a nép vénei, a fõpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították.

67. "Ha te vagy a Messiás - szólították fel -, mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: "Ha megmondom is, nem hiszitek el.

68. Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek.

69. De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni."

70. Erre egyszerre közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Õ pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok."

71. "Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. - Magunk hallottuk a saját szájából."



Livros sugeridos


“A oração é a efusão de nosso coração no de Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.