1. Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettõt, és elküldte õket kettesével maga elõtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.

2. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra.

3. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.

4. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek.

5. Ha betértek egy házba, elõször ezt mondjátok: Békesség e háznak!

6. Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok.

7. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra.

8. Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak.

9. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa!

10. De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok:

11. Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa.

12. Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.

13. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bûnbánatot.

14. Ezért Tírusznak és Szidonnak tûrhetõbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek.

15. És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni!

16. Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött."

17. A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk."

18. Így válaszolt nekik: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égbõl.

19. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erõn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.

20. De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."

21. Abban az órában Jézus kitörõ örömmel dicsõítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: "Dicsõítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elõl, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.

22. Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni."

23. Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.

24. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta."

25. Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?"

26. Megkérdezte tõle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"

27. Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes erõdbõl és teljes elmédbõl, felebarátodat pedig, mint saját magadat."

28. "Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta neki.

29. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: "Kit tekintsek felebarátomnak?"

30. Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálembõl Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.

31. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.

32. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment.

33. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve.

34. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.

35. Másnap elõvett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. -

36. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?"

37. "Aki irgalmas szívû volt iránta" - felelte. Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen."

38. Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevû asszony befogadta házába.

39. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait.

40. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendõket. Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott -, nem törõdöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!"

41. Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít,

42. pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tõle soha."



Livros sugeridos


“Recorramos a Jesus e não às pessoas, pois só ele nunca nos faltará.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.