1. Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentõl kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.

2. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba.

3. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak.

4. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkõztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet.

5. Maga Isten készített erre elõ, a Lelket adva nekünk foglalóul.

6. Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól.

7. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk.

8. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtõl és hazaérkezni az Úrhoz.

9. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tõle.

10. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

11. Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyõzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek elõtt is tisztán állunk.

12. Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsõleg azonban nem, legyen mit felelnetek.

13. Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk.

14. Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt.

15. És õ azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

16. Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelõtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük.

17. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszûnt, valami új valósult meg.

18. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelõdés szolgálatával megbízott.

19. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelõdött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sõt ránk bízta a kiengesztelõdés igéjét.

20. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelõdjetek ki az Istennel!

21. Õ azt, aki bûnt nem ismert, "bûnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk.



Livros sugeridos


“De que vale perder-se em vãos temores?” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.