1. Az Úr így szólt Mózeshez: "Indulj el, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, és vonulj arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak így ígértem meg esküvel: utódaidnak adom.

2. Elküldöm elõtted angyalomat és elûzöm elõled a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat.

3. (Õ elvezet téged) egy tejjel-mézzel folyó országba. Magam nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és el talállak pusztítani az úton."

4. Mikor a nép hallotta a kemény szavakat, gyászt öltött és senki sem vette fel díszeit.

5. Az Úr így szólt Mózeshez: "Közöld Izrael fiaival: Keménynyakú nép vagytok. Hacsak egy pillanatig is kísérnélek benneteket, elpusztítanálak. Ezért rakd le díszeidet és meglátom, mit tehetek veletek."

6. Az izraeliták a Hóreb hegyétõl kezdve letették díszeiket.

7. Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Õ számára a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól és elnevezte a találkozás sátorának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt.

8. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba.

9. Mikor belépett a sátorba, a felhõoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, amíg az Úr Mózessel beszélt.

10. Amikor a nép látta, hogy a felhõoszlop megáll a sátor bejáratánál, mindenki elõjött és leborult saját sátrának ajtajában.

11. Az Úr szemtõl szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort.

12. Mózes így beszélt az Úrhoz: "Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem elõtt.

13. Ha tehát kegyelmet találtam elõtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebbõl tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam elõtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped."

14. Õ így válaszolt: "Én magam megyek veled és nyugalmat biztosítok számodra."

15. Mózes megjegyezte: "Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket.

16. Mirõl ismerhetnénk meg, hogy én és a nép kegyelmet találtunk színed elõtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden népe elõtt kitüntetésben részesülünk?"

17. Az Úr így válaszolt Mózesnek: "Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem elõtt, és én név szerint ismerlek téged."

18. Azután ezt kérte: "Hadd lássam meg dicsõségedet."

19. A válasz ez volt: "Megteszem, hogy elvonul elõtted egész fényességem, és kimondom elõtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik."

20. Azután hozzáfûzte: "De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon."

21. Az Úr így szólt: "Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára.

22. Ha majd elvonul elõtted dicsõségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok elõtted.

23. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod."





“O sábio elogia a mulher forte dizendo: os seu dedos manejaram o fuso. A roca é o alvo dos seus desejos. Fie, portanto, cada dia um pouco. Puxe fio a fio até a execução e, infalivelmente, você chegará ao fim. Mas não tenha pressa, pois senão você poderá misturar o fio com os nós e embaraçar tudo.” São Padre Pio de Pietrelcina