1. Hírül vitték Holofernesznek, az asszír hadsereg fõparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, megerõsítették a hegyek magaslatait és a síkságon akadályokat helyeztek el.

2. Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes fõemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját.

3. Így szólt hozzájuk: "Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erõs a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét?

4. A nyugati vidék lakói közül miért csak õk nem jöttek ki elénk?"

5. Achior, Ammon fiainak vezére azt mondta neki: "Uram, hallgasd meg a beszédet szolgád szájából! Az igazságot mondom el neked errõl a néprõl, amely a közeledben ezt a hegyvidéket lakja. Szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeusok ivadéka.

6. Azelõtt Mezopotámiában laktak,

7. mert nem akarták követni Káldea földjén lakó atyáik isteneit.

8. Letértek hát õseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elûzték õket isteneik színe elõl. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek.

9. Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek.

10. Késõbb éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni.

11. Egyiptom királya ellenük fordult, és téglamunkára szorította õket.

12. Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elûzték õket.

13. Isten kiszárította elõttük a Vörös-tengert,

14. s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivõ útra vezette õket. A puszta minden lakóját elûzték,

15. s letelepedtek az amoriták földjén. Olyan erõsek voltak, hogy kiirtották Hesbon minden lakóját. Majd átkeltek a Jordánon és elfoglalták az egész hegyvidéket.

16. Kiûzték maguk elõtt a kánaánit, a perizitát, a jebuzitát, a szichemieket, valamint az összes girgasitát, és régóta ott élnek.

17. Amíg nem vétkeztek Istenük színe elõtt, jól ment a soruk, mert olyan Istenük van, aki gyûlöli a gonoszságot.

18. Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek.

19. Most azonban, hogy újra Istenükhöz tértek, visszajöttek szétszórtságukból, azokról a helyekrõl, ahová elszéledtek, újra birtokba vették Jeruzsálemet, ahol templomuk található, és benépesítették a hegyvidéket, amely pusztasággá vált.

20. Most tehát, uram és parancsolóm, ha ez a nép eltévelyedett és vétkezett Istene ellen, akkor látni fogjuk, hogy az romlásukat okozza. Akkor felvonulhatunk és megtámadhatjuk õket.

21. Ha azonban nincs gonoszság népükben, akkor óvakodjék, uram ettõl, mert Uruk és Istenük oltalmazza õket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk."

22. Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz fõemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik.

23. "Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre.

24. Vonuljunk csak fel! Seregednek csak egy harapás lesz, parancsolónk, Holofernesz!"



Livros sugeridos


“Viva sempre sob o olhar do Bom Pastor e você ficara’ imune aos pastos contaminados.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.