1. Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égbõl a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa.

2. Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétõl.

3. A füstbõl sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van.

4. Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellõ növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét.

5. Parancsuk volt, hogy ne öljék meg õket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert.

6. Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut elõlük.

7. A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított.

8. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga.

9. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése.

10. Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erõ volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek.

11. A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve.

12. Az elsõ jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!

13. A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten elõtt álló aranyoltár négy sarka közül.

14. Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!"

15. A négy angyal megszabadult kötelékeitõl, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát.

16. A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát.

17. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tûzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította õket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tûz, füst és kénkõ csapott ki.

18. Ez a három csapás - a szájukból kicsapó tûz, füst és kénkõ - megölte az emberek egyharmadát.

19. A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak.

20. A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteibõl, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstbõl, bronzból, kõbõl és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak,

21. nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem paráznaságukból, sem a lopásokból.



Livros sugeridos


“O verdadeiro servo de Deus é aquele que usa a caridade para com seu próximo, que está decidido a fazer a vontade de Deus a todo custo, que vive em profunda humildade e simplicidade”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.