1. Betániában, Máriának és nõvérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.

2. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az õ testvére, Lázár volt a beteg.

3. A nõvérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg."

4. Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsõségére lesz, hogy megdicsõüljön általa az Isten Fia."

5. Jézus szerette Mártát, a nõvérét (Máriát) és Lázárt.

6. Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,

7. s akkor szólt a tanítványoknak: "Menjünk vissza Júdeába!"

8. "Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?"

9. Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.

10. Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága."

11. Aztán így folytatta: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem."

12. "Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok.

13. Jézus Lázár haláláról beszélt, de õk azt hitték, hogy alvásáról beszélt.

14. Ezért Jézus világosan megmondta nekik: "Lázár meghalt.

15. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!"

16. Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!"

17. Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.

18. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.

19. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják õket.

20. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.

21. "Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.

22. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentõl, megadja neked."

23. Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred."

24. "Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon."

25. Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

26. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?"

27. "Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön."

28. E szavakkal elment és hívta nõvérét, Máriát. Halkan szólt neki: "Itt a Mester és hívat."

29. Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá.

30. Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele.

31. Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.

32. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem."

33. Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.

34. "Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. "Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!"

35. Jézus könnyekre fakadt.

36. Erre a zsidók megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette!"

37. Némelyek azonban így vélekedtek: "Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?"

38. Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kõvel eltorlaszolt barlang volt.

39. "Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nõvére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."

40. Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsõségét?"

41. Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

42. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem."

43. E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!"

44. S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendõ födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni."

45. A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.

46. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett.

47. Erre a fõpapok és a farizeusok összehívták a fõtanácsot, és megkérdezték: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz.

48. Ha tovább tûrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is."

49. Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a fõpap volt, így vélekedett: "Nem értitek a dolgot!

50. Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon."

51. De ezt nem magától mondta, hanem mint fõpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért,

52. s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyûjtse.

53. Ettõl a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik.

54. Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvõ egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival.

55. Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékrõl sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak.

56. Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: "Mit gondoltok, eljön az ünnepre?"

57. A fõpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétérõl, jelentse, hogy így elfoghassák.



Livros sugeridos


“Quando te encontrares diante de Deus, na oração considera-te banhado na luz da verdade, fala-lhe se puderes, deixa simplesmente que te veja e não tenhas preocupação alguma”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.