1. "Testvérek, férfiak és apák! Hallgassátok meg védekezõ szavaimat, amelyet most elétek tárok!"

2. Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább elcsendesedtek. Õ meg folytatta:

3. "Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian.

4. Halálra üldöztem ezt az "utat" (tant), férfiakat és nõket kötöztem meg és vetettem börtönbe.

5. Maga a fõpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tõlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam õket, hadd bûnhõdjenek.

6. Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égbõl hirtelenül nagy fényesség vett körül.

7. A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?

8. Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl.

9. Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották.

10. Megkérdeztem: Mit tegyek, Uram? - Állj fel, és menj Damaszkuszba - felelte az Úr -, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.

11. Mivel a ragyogó fényesség elvette látásomat, útitásaim kezemnél fogva vezettek, így értem be Damaszkuszba.

12. Itt egy törvény szerint élõ, vallásos férfi, Ananiás, akirõl az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak,

13. fölkeresett, megállt mellettem s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát.

14. Õ meg folytatta: Atyáink Istene kiválasztott, hogy ismerd meg akaratát, lásd az Igazat, és halld szájából a szót.

15. Mert tanúsítani fogod minden ember elõtt, amit láttál és hallottál.

16. És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bûneidet.

17. Késõbb, amikor visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem.

18. Láttam, amint szól hozzám: Siess, gyorsan hagyd el Jeruzsálemet, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet.

19. Uram - feleltem -, tudják rólam, hogy én voltam, aki zsinagógáról zsinagógára járva börtönbe hurcoltam és megvesszõztettem azokat, akik hittek benned.

20. És amikor tanúdnak, Istvánnak a vére kiomlott, ott voltam, helyeseltem, s õriztem a gyilkosai ruháját.

21. De õ azt mondta: Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek."

22. Eddig meghallgatták, de most elkezdtek kiabálni: "Vesszen a föld színérõl az ilyen! Nem szabad, hogy éljen!"

23. Ordítoztak, lengették köntösüket, és port szórtak a levegõbe.

24. Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg, s úgy vallassák ki, hogy miért kiabáltak annyira ellene.

25. Amikor szíjakkal lekötözték, Pál odaszólt a mellette álló századosnak: "Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostorozni?"

26. Amikor ezt a százados meghallotta, az ezredeshez ment és jelentette: "Mit akarsz tenni? Hisz ez az ember római polgár!"

27. Erre az ezredes odasietett, és megkérdezte: "Mondd, csakugyan római polgár vagy?" - "Igen" - felelte.

28. Az ezredes megjegyezte: - "Én drága pénzen jutottam hozzá ehhez a polgárjoghoz." - "Én meg beleszülettem" - válaszolta Pál.

29. Akik vallatni akarták, nyomban félreálltak. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette.

30. Másnap pontosabban is meg szerette volna tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, ezért levétette a bilincseit, összehívta a fõpapokat és az egész fõtanácsot, elõvezettette Pált, és eléjük állította.



Livros sugeridos


“A cada vitória sobre o pecado corresponde um grau de glória eterna”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.