Encontrados 11 resultados para: megemlékezett
Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. (Teremtés könyve 8, 1)
Isten megemlékezett Ráchelrõl. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét. (Teremtés könyve 30, 22)
Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségrõl. (Kivonulás könyve 2, 24)
A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükrõl: meghajoltak és arcra borultak. (Kivonulás könyve 4, 31)
Másnap korán fölkeltek és leborultak az Úr elõtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla. (Sámuel I. könyve 1, 19)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Megemlékezett jóságáról és hûségérõl Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét. (Zsoltárok könyve 98, 3)
Mert megemlékezett szent ígéretérõl, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett. (Zsoltárok könyve 105, 42)
Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart. (Zsoltárok könyve 136, 23)
Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre! Nézd, mint gyûlnek egybe fiaid, napkelettõl napnyugatig a Szentnek szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk. (Báruk könyve 5, 5)
Ránézett és ijedten kérdezte: "Mi az, Uram?" Az így válaszolt: "Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad. (Apostolok Cselekedetei 10, 4)
