Encontrados 12 resultados para: fiatalember

  • A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye. (Teremtés könyve 34, 19)

  • A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül. (Bírák könyve 17, 11)

  • Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt. (Bírák könyve 17, 12)

  • A király megparancsolta: "Érdeklõdj, kinek a fia ez a fiatalember!" (Sámuel I. könyve 17, 56)

  • Így szólt hozzá Saul: "Kinek a fia vagy, fiatalember?" "Szolgádnak, Izájnak a fia, Betlehembõl" - válaszolta Dávid. (Sámuel I. könyve 17, 58)

  • Egy fiatalember mégis észrevette õket, és jelentette Absalomnak. Erre gyorsan elmentek onnét és betértek Bachurimban egy embernek a házába. Ennek volt az udvarán egy ciszterna, oda ereszkedtek le. (Sámuel II. könyve 17, 18)

  • Ez a Jerobeám derék ember volt, s amikor Salamon észrevette, hogy ez a fiatalember milyen ügyes a munkában, megtette József háza robotfelügyelõjének. (Királyok I. könyve 11, 28)

  • Azt felelte: "Igen! Uram küldött utánad, azt üzeni: Nézd, éppen most érkezett hozzám két fiatalember Efraim hegyérõl, prófétatanítványok. Adj nekik, kérlek, egy ezüst talentumot!" (Királyok II. könyve 5, 22)

  • A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba. (Királyok II. könyve 9, 4)

  • A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk. Kettesben mendegéltek, és mire az elsõ este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak. (Tóbiás könyve 6, 2)

  • A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetõdött egy nagy hal a vízbõl és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott, (Tóbiás könyve 6, 3)

  • Az ötödik nap felvirradtakor a Makkabaus katonái közül húsz fiatalember a káromlásokon haragra gerjedve bátran a falaknak rontott, és ádáz haragjukban mindenkit lekaszaboltak, aki csak eléjük került. (Makkabeusok II. könyve 10, 35)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina