Encontrados 19 resultados para: Sírva
A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: "Menj vissza!" S õ visszament. (Sámuel II. könyve 3, 16)
Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételrõl mondott: "Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké." Sírva fakadtam. (Tóbiás könyve 2, 6)
Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom." (Tóbiás könyve 3, 10)
Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt. (Tóbiás könyve 7, 6)
Sírva mondta: "Látlak, fiam, szemem fénye!" Majd így folytatta: "Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké. (Tóbiás könyve 11, 14)
Sírva mennek elõre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyûjtik kévéiket. (Zsoltárok könyve 126, 6)
Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépõ zokogással sírnak. (Izajás könyve 15, 5)
Ha majd sírva könyörögsz, akkor mentsenek meg utálatos bálványaid! Csakhogy a szél elsodorja õket, elragadja, mint a fuvalom. De mind, aki bennem bízik, az örökli a földet, és birtokába veszi szent hegyemet. (Izajás könyve 57, 13)
Öltözz szõrruhába, népem leánya, és feküdj hamuba. Gyászolj, ahogy az elsõszülött fiút szokták, keservesen sírva, mert hirtelenül ránk tör a pusztító. (Jeremiás könyve 6, 26)
Ne sirassátok, aki már meghalt, ne gyászoljátok! Inkább azt sirassátok keservesen sírva, aki eltávozott, s nem tér többé vissza, és nem látja meg többé szülõföldjét. (Jeremiás könyve 22, 10)
Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, õk meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: "Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!" (Jeremiás könyve 41, 6)
Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtõin jajkiáltás hallik. (Jeremiás könyve 48, 5)
