Katolicka Biblia
 

Tóbiás könyve, 2

2. Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözõre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételbõl. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!"

Wersety związane z Tóbiás könyve, 2:

A Tobias könyv 2. fejezetében láthatjuk, hogy Tobias elhagyja otthonát, és indul egy utazáshoz, hogy visszaszerezze egy barátjának adósságát. Utazása során Tobias idegennek találja, akit nem ismer fel Rafael -ként álcázott angyalként. Együtt utaznak a média városába, ahol Tobias visszaállítja barátja adósságát, és megtalálja jövőbeli feleségét, Sarát. Íme öt vers a Tobias 2 -ben lefedett témákkal kapcsolatban:

Példabeszédek 16:7 - "Amikor egy ember módjaik tetszik az Úrnak, akkor is ellenségei pótolják őt." Tobias adósság keresésére utazott, de erényes és isteni viselkedése nagyobb áldást eredményezett, mint amire számított.

Ézsaiás 41:10 - "Ne félj, mert veled vagyok; ne félj, mert én vagyok az istened. Megerősítlek és segítek neked; a győztes jobb kezemmel foglak tartani." Tobias számos kihívással szembesült az útjával, de bízott Istenben, és jutalmazta a hitéért.

Jakab 2:17 - "Ugyanígy a hit önmagában, művek nélkül, halott." Tobias hit embere volt, de hajlandó volt a hitében is cselekedni, mint például a vak útjának segítésében.

1 Péter 4:8 - "Mindenekelőtt őszintén szeretik egymást, mert a szerelem sok bűnt lefed." Tobias feleségét, Sara -t egy démon kínozta, és Rafael segítségével Tobias képes volt felszabadítani. Ez a szeretet és az egymás iránti hűség alapvető fontosságú volt ennek a kihívásnak a leküzdésében.

Ecclesiastes 3:1 - "Mindenre van egy bizonyos alkalom; a mennyország alatt minden célra van egy bizonyos idő." Tobias utazása nem volt könnyű, de jutalmazták a kitartás és a türelemért. Ezek a versek megmutatják, hogy a hit, a kitartás és az Istenbe vetett bizalom hogyan segíthet legyőzni a kihívásokat, és áldásokat kaphat a várton túl.





“Não se aflija a ponto de perder a paz interior. Reze com perseverança, com confiança, com calma e serenidade.” São Padre Pio de Pietrelcina