1. Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: "Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérõdnek megadd a bérét, sõt toldd is meg a kialkudott bért."

2. Az megkérdezte: "Apám, mennyit adjak a szolgálatáért?

3. Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?"

4. Tobit így szólt: "Valóban õt illeti a fele annak, amit hoztál."

5. Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: "Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!"

6. Akkor Ráfael félrehívta kettõjüket, és így szólt hozzájuk: "Dicsõítsétek Istent minden élõlény elõtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsõítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki elõtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szûnjetek meg köszönetet mondani neki.

7. A király titkait meg kell õrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz.

8. Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyûjteni.

9. Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bûntõl. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.

10. De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.

11. Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem elõttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani.

12. Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat.

13. Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet.

14. Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát.

15. Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen."

16. Erre mindkettõjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek.

17. (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké.

18. Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért õt dicsõítsétek minden áldott nap, mert õt illeti a köszönet.

19. Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.

20. Dicsõítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött. Írjatok le mindent, ami történt!" Ezzel fölemelkedett.

21. Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsõítõ énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.





“Seja grato e beije docemente a mão de Deus. É sempre a mão de um pai que pune porque lhe quer bem” São Padre Pio de Pietrelcina