1 (A karvezetõnek - Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsõítek, ne hallgass,
2 hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,
3 a gyûlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.
4 Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.
5 A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyûlölettel.
6 "Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!
7 Bûnösként kerüljön ki az ítéletrõl, kérése ne találjon meghallgatásra!
8 Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,
9 fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!
10 Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, ûzzék ki õket elpusztult házukból!
11 Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.
12 Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!
13 Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szûnjék meg a neve!
14 Atyáinak bûnét ne feledjék, õsanyái vétkét le ne vezekeljék,
15 lebegjen az mindig az Úr elõtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!"
16 Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedõnek életére tört.
17 Átkot akart, most érje utol õt, megvetette az áldást, most hagyja el.
18 Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!
19 Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.
20 Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!
21 Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!
22 Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensõmben összeszorul.
23 Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.
24 Térdem inog a böjtöléstõl, húsom sorvad a soványságtól.
25 Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.
26 Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!
27 Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt mûvelte.
28 Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.
29 Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa õket a szégyen.
30 Vidám ajakkal dicsõítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.
31 Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 109:
A 109. zsoltár a zsoltáros ima, amely arra kéri Istent, hogy védje meg és bosszút álljon ellenségeitől, akik rágalmazták és igazságtalanul üldözték. A fejezet témáival kapcsolatos versek a következők:
Példabeszédek 3:30: "Ne törekedj valakivel ok nélkül, ha nem bántott téged." A zsoltáros igazságosságot és bosszút áll az ellenségei ellen, ám ez a közmondások verse emlékeztet bennünket, hogy ok nélkül el kell kerülnünk a vitákat.
Máté 5:44: "De azt mondom neked, szeretem az ellenségeidet, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek téged." Jézus azt tanítja bennünket, hogy szeretjük és imádkozzunk ellenségeinkért, még akkor is, ha üldöznek és igazságtalanul rágalmaznak minket.
Róma 12:19: "Nem szabad megbosszulni magát, szeretett, hanem add át Isten haragját, mert meg van írva, bosszút állok; jutalmazom, mondjuk az Úr." A zsoltáros bosszút áll az ellenségei ellen, de Pál itt sürgeti bennünket, hogy hagyjunk bosszút Isten kezébe.
2 Timóteus 4:14: "Alejandro, a kovács sok gonoszságot okozott nekem; az Úr fizeti neked munkáinak." Pál arra kéri Istent, hogy ítélje meg és büntesse azokat, akik gonoszt tettek neki, ami a zsoltáros vágyához kapcsolódik, hogy megítélje és megbüntette az ellenségeit.
1 Péter 2:23: "Amikor megsérültem, nem szakítottam le, és amikor szenvedett, az nem fenyegette, de átadta annak, aki pontosan bírálja." Jézus a türelem és az alázat példája a tisztességtelen üldöztetés ellen, és Peter sürgeti bennünket, hogy kövesse példáját.
Capitoli: