1 Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl,
2 a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort,
3 lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhõket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova.
4 A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.
5 A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idõk folyamán.
6 Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították.
7 De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgõ hangodra.
8 A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál.
9 Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet.
10 Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
11 Inni adsz a mezõ vadjainak, a szomjas vadszamár merít belõlük.
12 Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
13 A hegyeket kamráid vizébõl öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
14 Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földbõl kenyeret nyerjen,
15 a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erõt kölcsönözzön neki.
16 Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.
17 A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik.
18 A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtõzik.
19 Te alkottad a holdat, hogy az idõt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le.
20 Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdõ vadjai körülhúznak.
21 Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentõl követelik táplálékukat.
22 De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtõznek a barlangokban.
23 Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig.
24 Milyen sokrétû a te mûved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.
25 Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élõlények nyüzsgõ sokasága, kicsi és nagy állatok serege.
26 Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetõzzék.
27 Rád vár minden élõ, hogy ételt adj nekik a kellõ idõben.
28 Megadod nekik, és õk összegyûjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal.
29 De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg õket. Ha megvonod éltetõ erõdet, elpusztulnak és a porba térnek.
30 Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.
31 Dicsõség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr mûveinek!
32 Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.
33 Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok.
34 Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.
35 A bûnösök tûnjenek el a földrõl, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 104:
A 104. zsoltár az Istennek való dicséret himnusza az univerzum és az emberi élet támogatásának folyamatos gondviseléséért. A Zsoltár a Teremtő nagyságát, erejét és bölcsességét, aki mindent megtett a céllal és a szépséggel. A következő versek példák más bibliai kivonatokra, amelyek a zsoltárban szereplő témákkal foglalkoznak:
Zsoltár 19:1 - "Az ég hirdeti Isten dicsőségét, a szilárdság a kezének munkáját hirdeti." Ez a vers kiemeli a teremtés nagyszerűségét és szépségét, valamint azt a képességet, hogy a természet felfedje Isten dicsőségét.
Máté 6:26 - "Figyelje meg a mennyek madarait: Nem vetnek, nem fognak vagy tárolnak pajtaban; azonban a mennyei Atya táplálja őket. Nincs sokkal több értéked, mint nekik?" Jézus azt tanítja, hogy Isten, aki a természetet teremtette és fenntartja, szintén törődik és gondoskodik az emberi igényekről.
Colossians 1:16-17 - "Mert minden dolgot a mennyben és a Földben, a látható és a láthatatlannak hoztak létre, akár trónokat, akár szuverenciókat, hatalmakat vagy hatóságokat; minden dolgot ő és neki készített. Előtte volt. A dolgok, és benne minden fennmarad. " Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, hogy minden dolgot Isten egy céllal teremtett, és hogy ő az Úr és a Fenntartója.
1. Mózes 1:31 - "Isten látta mindazt, amit tett, és minden nagyon jó volt. A délután és a reggel eljött; ez volt a hatodik nap." Ez a vers hangsúlyozza, hogy minden létrehozása után Isten látta, hogy nagyon jó. Ez megmutatja az isteni elégedettséget munkájával.
Zsoltár 139:14 - "Dicsérlek téged, mert különleges és csodálatos módon tettél meg. A munkád csodálatos! Ezt mondom meggyőződéssel." Ez a vers rámutat arra, hogy Isten minden embert egyedülállóan és felbecsülhetetlen értékkel teremtett. Célosan és szeretettel teremtett minket.
Capitoli: