Isaías, 63

1. Quem é aquele que vem de Edom, de Bosra, as vestes tintas, envolvido em um traje magnífico, altaneiro na plenitude de sua força? Sou eu, que luto pela justiça e sou poderoso para salvar.*

1. Ki az, aki Edomból jön, Boszrából, vörös ruhában; aki oly ékesen van öltözve s úgy lépdel, ereje teljében? Én vagyok az, aki igazságot beszélek, és hatalmam van a szabadításra.

2. Por que, pois, tuas roupas estão vermelhas como as vestimentas daquele que pisa num lagar?

2. Miért vörös hát rajtad a ruha, s öltözeted miért olyan, mint a szõlõtaposóké?

3. Eu pisei sozinho o lagar, e ninguém dentre os povos me auxiliou. Então, eu os calquei com cólera, esmaguei-os com fúria; o sangue deles espirrou sobre meu vestuário, manchei todas as minhas roupas.*

3. Magam tapostam a sajtót, népembõl senki sem volt velem. Indulatomban összetapostam, haragomban összetiportam õket. Vérük így ruhámra fröccsent, egész öltözetem vérfoltos lett.

4. É que eu desejava um dia de vingança, e o ano da redenção dos meus havia chegado.

4. Mert a bosszú napja volt a szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje.

5. Olhei, então, e não houve pessoa alguma para me ajudar; estranhei que ninguém me viesse amparar; então, apelei para meu braço e achei forças na minha indignação.

5. Körülnéztem, de nem akadt senki, aki segítsen; csodálkoztam, de nem találtam támaszt. Akkor a saját karom jött segítségemre, és haragom lett a gyámolom.

6. Por isso, na minha cólera, arrasei os povos, na minha fúria triturei-os, fazendo correr seu sangue pela terra.

6. Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam õket haragomban, és kiontottam vérüket a földre.

7. Quero celebrar os benefícios do Senhor e seus gloriosos feitos, por tudo o que fez em nosso favor, e por sua grande bondade, com a qual nos cumulou na sua ternura e na riqueza de seu amor.

7. Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsõítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében.

8. “Verdadeiramente” – dizia de si para si –, “aqueles são meu povo, filhos que não me renegarão.” E tornou-se seu salvador

8. Azt mondta: "Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hûtlenek." És kiszabadította õket

9. em todas as suas aflições. Não era um mensageiro nem um anjo, mas sua própria face que os salvava. No seu amor e na sua ternura ele mesmo os livrava do perigo. Durante o passado sustentou-os e amparou-os constantemente.*

9. minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az õ arca szabadította meg õket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg õket. Karjába vette és hordozta õket az elmúlt idõ minden napján.

10. Mas revoltaram-se, ofenderam seu santo espírito, desde então tornou-se inimigo deles, e lhes fez guerra. Então, se lembraram dos dias de outrora, de Moisés, seu servo.*

10. Õk mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük.

11. Onde está aquele que tirou dos céus o pastor de seu rebanho? Onde está aquele que pôs nele seu santo Espírito?*

11. Akkor megemlékeztek a régmúlt idõkrõl, és Mózesrõl, az õ szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerbõl nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét?

12. Aquele que à direita de Moisés atuou com o seu braço glorioso, e dividiu as águas diante dos seus para assegurar-se um renome eterno;

12. Aki Mózes jobbja felõl cselekvéshez látott dicsõséges karjával; aki szétválasztotta elõttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának;

13. e os conduziu através dos abismos, sem tropeçarem, como o cavalo em descampado.

13. aki átvezette õket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé,

14. Como ao animal que desce ao vale, o Espírito do Senhor os levava ao repouso. Foi assim que conduzistes vosso povo, para afirmar vosso glorioso renome.*

14. mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette õket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsõséges nevet szerezz magadnak.

15. Olhai do alto do céu e vede de vossa santa e gloriosa morada: Que foi feito de vosso amor ciumento e de vosso poder, e da emoção de vosso coração? Dai livre expansão à vossa ternura,*

15. Tekints le az égbõl, és figyelj ránk szent és dicsõséges lakóhelyedrõl! Hol van féltõ szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tõlünk könyörületed,

16. porque sois nosso pai. Abraão, de fato, nos ignora, e Israel não nos conhece; sois vós, Senhor, o nosso pai, nosso Redentor desde os tempos passados.*

16. mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtõl fogva "Megváltónk" a neved.

17. Por que, Senhor, desviar-nos para longe de vossos caminhos, por que tornar nossos corações insensíveis ao vosso temor? Voltai, por amor de vossos servos e das tribos de vossa herança!

17. Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.

18. Por que pagãos invadiram vosso templo, e nossos inimigos pisaram vosso santuário? Há muito tempo estamos como gente que já não governais, e que não traz vosso nome.

18. Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet?

19.

19. Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtõl fogva felettünk; mintha nem a te nevedrõl neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed elõtt megolvadnának a hegyek,