Isaías, 51

1. Ouvi-me, vós que seguis a justiça, e que buscais o Senhor! Olhai a rocha de que fostes talhados, a pedreira de onde vos tiraram:

1. Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kõsziklára, amelybõl kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelybõl kiástak titeket!

2. considerai Abraão, vosso pai, e Sara, que vos pôs no mundo. Ele estava só, quando o chamei, mas eu o abençoei e o multipliquei,

2. Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.

3. porque o Senhor vai ter piedade de Sião, e reparar todas as suas ruínas. Do deserto em que ela se tornou ele fará um Éden, e da sua estepe um jardim do Senhor. Aí se encontrarão o prazer e a alegria, os cânticos de louvor e as melodias da música.*

3. Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng.

4. Povos, escutai bem! Nações, prestai-me atenção! Pois é de mim que emanará a doutrina e a verdadeira religião que será a luz dos povos.*

4. Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tõlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága.

5. De repente, minha justiça chegará, minha salvação vai aparecer, meu braço fará justiça aos povos, as ilhas em mim terão esperança e contarão com meu braço.*

5. Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

6. Levantai os olhos para o céu, volvei vosso olhar à terra: os céus vão desvanecer-se como fumaça, como um vestido em farrapos ficará a terra, e seus habitantes morrerão como moscas. Mas minha salvação subsistirá sempre, e minha vitória não terá fim.

6. Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le. Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha, úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha.

7. Ouvi-me, vós que conheceis a justiça, povo meu, em cujo coração está a minha doutrina: não temais os insultos dos homens, não vos deixeis abater pelos seus ultrajes,*

7. Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt.

8. porque a traça os comerá como uma vestimenta, e os vermes das traças os roerão como lã. Mas minha vitória subsistirá sempre e meu triunfo persistirá de geração em geração.

8. Mert moly emészti meg õket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el õket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékrõl nemzedékre.

9. Desperta, braço do Senhor, desperta, recobra teu vigor! Levanta-te como nos dias do passado, como nos tempos de outrora. Não foste tu que esmagaste Raab e fendeste de alto a baixo o Dragão?*

9. Kelj föl, kelj föl! Öltözz erõbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt?

10. Não foste tu que secaste o mar e estancaste as águas do grande abismo? Tu que abriste no fundo do mar um caminho, para por aí passarem os resgatados?*

10. Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?

11. Por aí voltarão aqueles que o Senhor tiver libertado. Chegarão a Sião com cânticos de triunfo, uma eterna alegria lhes cingirá a cabeça; o júbilo e a alegria os invadirão, a tristeza e os lamentos fugirão.*

11. Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri õket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.

12. Sou eu, sou eu quem vos consola! Como podes temer um mortal, um filho do homem, que acabará como a erva?

12. Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok! Miért is félnél hát halandó embertõl; ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fû?

13. Como esquecer o Senhor, teu Criador, que estendeu os céus e fundou a terra, para não cessares de tremer todo o tempo diante da cólera do opressor que procura fazer-te perecer? Mas de que vale a cólera do opressor?

13. Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap, sanyargatód haragjától, attól, hogy elveszít téged. De hol van már sanyargatód haragja?

14. Em breve o prisioneiro vai ser solto, não perecerá no cárcere, e o pão não lhe faltará.

14. A fogoly hamarosan kiszabadul; nem fog meghalni börtönében, és kenyere nem fogy el.

15. Eu sou o Senhor, teu Deus, que revolvo o mar e faço rugir as ondas; eu me chamo o Senhor dos exércitos.

15. Én vagyok az Úr, a te Istened, én kavarom fel a tengert, hogy zúgjanak a habjai; a Seregek Ura a nevem.

16. Na tua boca coloquei minhas palavras, com a sombra de minha mão eu te cobri, para estender os céus e fundar a terra, e dizer a Sião: “Tu és meu povo”.*

16. Én adtam ajkadra tanításomat, és én rejtettelek el a kezem árnyékában, amikor kiterjesztettem az eget, és megvetettem a föld alapjait, és azt mondtam Sionnak: "Az én népem vagy."

17. Desperta! Desperta! Levanta-te, Jerusalém, tu que bebeste da mão do Senhor a taça de sua cólera, que esgotaste até os resíduos o cálice que dá vertigem.

17. Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezébõl haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted.

18. (De todos os filhos que ela pôs no mundo, nenhum a orientou; entre os filhos que ela criou, nenhum a segurou pela mão.)*

18. Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt.

19. Esses dois males te sobrevieram –, quem te lastimaria? Saque e ruína, fome e espada – quem te consolaria?

19. Két csapás ért - ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard - ki vigasztal meg téged?

20. Teus filhos jazem desfalecidos (pelos cantos da rua), como um antílope apanhado no laço, tontos com a cólera do Senhor e com as ameaças de teu Deus.

20. Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével.

21. Ouve então isto, infeliz, tu que estás embriagada, mas não pelo vinho.

21. Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól.

22. Eis o que diz o Senhor, teu Deus, que toma a defesa de seu povo: “Vou retirar de tua mão a taça que dá a vertigem, não mais terás para beber o cálice de minha cólera,

22. Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedbõl a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod.

23. e eu vou pô-lo na mão dos tiranos, na mão de teus opressores que te diziam: ‘Curva-te para passarmos’, quando apresentavas teu dorso como o chão que se calca, como uma rua para os viandantes”.*

23. Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: "Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad." És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.