1. oratio pauperis cum anxius fuerit et coram Domino effuderit precem suam
2. Domine exaudi orationem meam et clamor meus ad te veniat
3. non avertas faciem tuam a me in quacumque die tribulor inclina ad me aurem tuam in quacumque die invocavero te velociter exaudi me
4. quia defecerunt sicut fumus dies mei et ossa mea sicut gremium aruerunt
5. percussum est ut fænum et aruit cor meum quia oblitus sum comedere panem meum
6. a voce gemitus mei adhesit os meum carni meæ
7. similis factus sum pelicano solitudinis factus sum sicut nycticorax in domicilio
8. vigilavi et factus sum sicut passer solitarius in tecto
9. tota die exprobrabant mihi inimici mei et qui laudabant me adversus me jurabant
10. quia cinerem tamquam panem manducavi et poculum meum cum fletu miscebam
11. a facie iræ et indignationis tuæ quia elevans adlisisti me
12. dies mei sicut umbra declinaverunt et ego sicut fænum arui
13. tu autem Domine in æternum permanes et memoriale tuum in generationem et generationem
14. tu exsurgens misereberis Sion quia tempus miserendi ejus quia venit tempus
15. quoniam placuerunt servis tuis lapides ejus et terræ ejus miserebuntur
16. et timebunt gentes nomen Domini et omnes reges terræ gloriam tuam
17. quia ædificabit Dominus Sion et videbitur in gloria sua
18. respexit in orationem humilium et non sprevit precem eorum
19. scribantur hæc in generationem alteram et populus qui creabitur laudabit Dominum
20. quia prospexit de excelso sancto suo Dominus de cælo in terram aspexit
21. ut audiret gemitum conpeditorum ut solvat filios interemptorum
22. ut adnuntiet in Sion nomen Domini et laudem suam in Hierusalem
23. in conveniendo populos in unum et reges ut serviant Domino
24. respondit ei in via virtutis suæ paucitatem dierum meorum nuntia mihi
25. ne revoces me in dimidio dierum meorum in generationem et generationem anni tui
26. initio tu Domine terram fundasti et opera manuum tuarum sunt cæli
27. ipsi peribunt tu autem permanes et omnes sicut vestimentum veterescent et sicut opertorium mutabis eos et mutabuntur
28. tu autem idem ipse es et anni tui non deficient
29. filii servorum tuorum habitabunt et semen eorum in sæculum dirigetur
Lábjegyzetek:
101:1 - A zsoltáros azt ígéri, hogy Isten jóságáról és igazságosságáról énekel. Ez az istentisztelet iránti elkötelezettség azt a vágyat tükrözi, hogy olyan életet éljünk, amely tiszteletben tartja Isten igazlelkű jellemét, ami elengedhetetlen egy istenfélő uralkodó számára (lásd még Zsoltárok 89:14 és Mikeás 6:8).
101:2 - A zsoltáríró középpontjában a tisztességre való törekvés áll. Tiszta szívvel akar járni saját otthonában, hangsúlyozva, hogy a szentség a magánéletben kezdődik, és a mindennapi cselekedetekben nyilvánul meg (lásd még Példabeszédek 4:23 és 1Péter 1:15-16).
101:3 - A zsoltáríró megígéri, hogy nem állít semmi tisztátalant a szeme elé, és elutasítja a gonoszt annak minden formájában. Ez az erkölcsi és lelki tisztaság iránti vágyat tükrözi, amely alapvető az Istennek szentelt élethez (lásd még Filippi 4:8 és Máté 6:22-23).
101:4-5 - A hamisság és a gonoszság elutasítása központi szerepet játszik ebben a szakaszban. A zsoltáríró nem tűri az arroganciát, a rágalmazást vagy az árulást, hangsúlyozva a feddhetetlenség és az igazságosság fontosságát minden kapcsolatban (lásd még Példabeszédek 11:20 és Jakab 4:6).
101:6-8 - A zsoltáríró elkötelezi magát, hogy hűséges emberekkel veszi körül magát, és eltünteti jelenlétéből a gonoszokat. Egy igazságos és egyenes társadalomra törekszik, ahol az Istenhez való hűség az elsődleges (lásd még Zsolt 1:6 és 2 Timóteus 2:22).
Kapcsolódó versek Liber Psalmorum, 101:
A Dávidnak tulajdonított 101. zsoltár a feddhetetlenség iránti elkötelezettséget mutatja be. Hogyan kormányozzon egy vezető? Ez a királyi zsoltár felvázolja az igazlelkű vezetés alapelveit, és azt ígéri, hogy elfordulnak a gonosztól, és igazlelkű tanácsadókkal veszik körül magunkat. A szöveg hangsúlyozza a személyes és nyilvános szentség fontosságát, magas mércét állítva az uralkodók és vezetők elé. A 101. zsoltár etikai útmutatóként szolgál, mind a vezetők, mind a követők számára releváns. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek felerősítik az istenfélő vezetés ezen inspiráló zsoltárban bemutatott alapelveit.
Példabeszédek 20:26: "A bölcs király megrostálja a gonoszokat, és átadja felettük a kereket." - Ez a közmondás tükrözi a 101. zsoltár témáját az igazlelkű vezetésről és a gonoszság megszüntetéséről.
1Királyok 3:9: "Ezért adj szolgádnak tisztánlátással teli szívet, hogy kormányozza népét, és képes különbséget tenni jó és rossz között. Mert ki irányíthatja ezt a nagy népedet?" - Salamon imája a bölcsességért az uralkodáshoz a zsoltáríró elkötelezettségét a tisztességes vezetés mellett visszhangozza.
Titusz 1:7-8: "Szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten intézője; nem arrogáns, nem veszekedő, nem szereti a bort, nem erőszakos, nem mohó tisztességtelen haszonra. Éppen ellenkezőleg, vendégszerető, a jó barátja, értelmes, igazságos, megszentelt, önuralommal." - Ez a szellemi vezetésről szóló újszövetségi szöveg a 101. zsoltárban kifejezett feddhetetlenség elveit tükrözi.
Máté 5:8: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent." - Jézusnak ez a boldogsága összhangban van a zsoltáríró azon elkötelezettségével, hogy megőrizze tiszta szívét.
Filippi 4:8: "Végül, testvéreim, bármi igaz, ami nemes, ami helyes, ami tiszta, ami kedves, ami csodálatra méltó, ha van valami kiváló vagy dicséretre méltó, gondoljatok ezekre." - Ez a vers visszhangozza a 101. zsoltár erényre és tisztességre való összpontosítását.
FAQ:
Mit ígér a zsoltáríró a 101. zsoltárban?
A 101. zsoltárban a zsoltáros megígéri, hogy feddhetetlenül él, kerüli a rosszat, és hűséges lesz Istenhez, az igazságosság és a jó jellem követésére törekszik. (Zsoltárok 101:1-4)
Hogyan írja le a zsoltáríró a gonoszokhoz való viszonyát?
A zsoltáríró kijelenti, hogy nem barátkozik a gonoszokkal, és eltávolítja magából a gonosztevőket, hogy az igazság példája legyen. (Zsoltárok 101:4-8)
Mit jelent „igaz szívvel járni”?
Az őszinte szívvel járás azt jelenti, hogy tisztán és becsületesen élünk Isten előtt, csalás és rosszindulat nélkül. (Zsoltárok 101:2)
Mit tanulhatunk az Isten iránti elkötelezettségről a 101. zsoltárból?
Az Isten iránti elköteleződés megköveteli a feddhetetlen életet, az igazság gyakorlását, valamint a romlás és a bűn minden formájának elkerülését. (Zsoltárok 101:1-8)
Hogyan tervezi a zsoltáríró a 101. zsoltárban szereplő háztartását?
A zsoltáríró elkötelezi magát, hogy igazságosan irányítja házanépét, gondoskodva arról, hogy a körülötte élők is igazságosan éljenek. (Zsoltárok 101:6)
