1. Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
2. Si cœperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies ; sed conceptum sermonem tenere quis poterit?
3. Ecce docuisti multos, et manus lassas roborasti ;
4. vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti.
5. Nunc autem venit super te plaga, et defecisti ; tetigit te, et conturbatus es.
6. Ubi est timor tuus, fortitudo tua, patientia tua, et perfectio viarum tuarum?
7. Recordare, obsecro te, quis umquam innocens periit? aut quando recti deleti sunt?
8. Quin potius vidi eos qui operantur iniquitatem, et seminant dolores, et metunt eos,
9. flante Deo perisse, et spiritu iræ ejus esse consumptos.
10. Rugitus leonis, et vox leænæ, et dentes catulorum leonum contriti sunt.
11. Tigris periit, eo quod non haberet prædam, et catuli leonis dissipati sunt.
12. Porro ad me dictum est verbum absconditum, et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri ejus.
13. In horrore visionis nocturnæ, quando solet sopor occupare homines,
14. pavor tenuit me, et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt ;
15. et cum spiritus, me præsente, transiret, inhorruerunt pili carnis meæ.
16. Stetit quidam, cujus non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi auræ lenis audivi.
17. Numquid homo, Dei comparatione, justificabitur? aut factore suo purior erit vir?
18. Ecce qui serviunt ei, non sunt stabiles, et in angelis suis reperit pravitatem ;
19. quanto magis hi qui habitant domos luteas, qui terrenum habent fundamentum, consumentur velut a tinea?
20. De mane usque ad vesperam succidentur ; et quia nullus intelligit, in æternum peribunt.
21. Qui autem reliqui fuerint, auferentur ex eis ; morientur, et non in sapientia.
Lábjegyzetek:
4:1-5 - Elifáz, Jób egyik barátja, beszédét azzal kezdi, hogy bírálja Jób siralmát, azt sugallva, hogy szenvedése saját hibáinak következménye. Ez azt az általános nézetet mutatja, hogy a szenvedés mindig a bűn következménye (lásd még Galata 6:7-8 és Példabeszédek 3:11-12).
4:6-8 - Elifáz a tapasztalatra hivatkozik, és azzal érvel, hogy az ártatlanok nem szenvednek, és Jób biztosan hibázott. A szenvedésnek ez a leegyszerűsítő nézete figyelmen kívül hagyja az emberi tapasztalat összetettségét és a szenvedés titkát (lásd még Zsoltárok 73:12-14 és Lukács 13:1-5).
4:9-11 - Elifáz megemlíti egy látomását, amely Isten nagyságának és emberi gyarlóságának mélyebb megértését fedi fel. Ez rávilágít annak szükségességére, hogy felismerjük Isten szuverenitását, még a szenvedések közepette is (lásd még Ézsaiás 40:6-8 és Róma 9:20-21).
4:12-21 - Elifáz leírása az emberi gyarlóságról és az istenfélelemről kiemeli annak fontosságát, hogy a csapások ellenére is megőrizzük a megfelelő perspektívát. Ez azt mutatja, hogy Isten nagyságának felismerése alapvető fontosságú a szilárd hithez (lásd még Zsoltárok 103:14 és Jakab 4:14).
4:22-23 - Elifáz azzal fejezi be beszédét, hogy kijelenti, hogy a bölcsesség és az Úr félelme elengedhetetlen. Szemlélete rávilágít annak szükségességére, hogy az isteni megértést keressük a nehézségekkel szemben, valamint annak fontosságát, hogy igazodjunk Isten szándékaihoz (lásd még Példabeszédek 1:7 és Zsolt 111:10).
Kapcsolódó versek Liber Iob, 4:
A Jób 4. fejezete elkezdi Elifáz válaszát. Hogyan értelmezi ez a barát Jób szenvedését? A szöveg Elifáz első beavatkozását mutatja be, amely azt sugallja, hogy a szenvedés mindig a bűn következménye. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint a megtorlás teológiája, az emberi gyarlóság és a feltételezett erkölcsi felsőbbrendűség. A 4. munka bemutatja a hagyományos perspektívát, amely a könyvben végig kihívást jelent majd. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összhangban állnak az ebben a provokatív fejezetben bemutatott érvekkel.
Példabeszédek 3:11-12: "Fiam, ne vesd meg az Úr fegyelmezését, és ne bántsd meg feddését, mert az Úr fegyelmezi azokat, akiket szeret, mint ahogy az apa teszi a fiával, akinek jót akar." - Ez a közmondás Elifáz perspektíváját tükrözi Jób 4-ben, amely arra utal, hogy Jób szenvedése az isteni fegyelem egy formája lehet.
Zsidók 12:5-6: "És elfelejtetted a bátorító szót, amelyet úgy mond neked, mint a gyermekeknek: 'Fiam, ne vesd meg az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj, amikor megdorgál téged, mert az Úr megfegyelmezi azokat, akiket szeret, és megbünteti mindenkit, akit csak akar. elfogadja, mint egy fia." - Ez az újszövetségi szakasz a Jób 4 témáit visszhangozza, ahol Elifáz azt sugallja, hogy a szenvedés az isteni helyreigazítás egyik formája lehet.
1Péter 1:7: "Így a hited, amely sokkal többet ér, mint az elpusztuló arany, még ha tűzben megtisztul is, valódinak bizonyul, és dicséretet, dicsőséget és tiszteletet fog eredményezni, amikor Jézus Krisztus megjelenik." - Ez a vers azt a Jób 4-ben bemutatott gondolatot tükrözi, hogy a megpróbáltatások a hit finomítását szolgálhatják.
Zsoltárok 119:75: "Tudom, Uram, hogy a te ítéleteid igazságosak, és hűségesen gyötörsz engem." - Ez a zsoltár Elifáz nézetét visszhangozza a Jób 4-ben, azt sugallva, hogy a szenvedés egy igazságos és hűséges Istentől származhat.
Róma 5:3-4: "Nemcsak ez, hanem a megpróbáltatásokban is dicsekedünk, mert tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást szül; kitartás, jóváhagyott jellem; és a jóváhagyott karakter, a remény." - Bár más szemszögből, ez a rész a szenvedés karakterformálásban betöltött szerepére reflektál, amely témát Elifáz érintett a Jób 4-ben.
FAQ:
Mit mond Elifáz Jób szenvedéséről?
Elifáz azt sugallja, hogy Jób szenvedése a bűnei következménye, és kijelenti, hogy senki sem szenved ok nélkül, és isteni helyreigazítást kell keresnie. (Jób 4:7-9)
Hogyan igazolja Elifáz Jób szenvedésével kapcsolatos állításait?
Elifáz azzal indokolja állításait, hogy megemlíti egy látomását, amelyben egy lélek kinyilatkoztatta neki, hogy az igazakat nem büntetik, de a gonoszokat igen. (Jób 4:12-21)
Mit árul el Elifáz látomása Isten és az emberek kapcsolatáról?
Elifáz látomása azt sugallja, hogy az emberek hibásak Isten előtt, és még az angyalok sem tiszták Isten szemében. (Jób 4:18-19)
Mit ajánl Elifáz Jóbnak, hogy javítson a helyzetén?
Elifáz azt tanácsolja Jóbnak, hogy ismerje el hibáit, és keresse Isten irgalmát, abban a reményben, hogy Isten helyreállítja az életét. (Jób 4:6-7)
Mit tudhatunk meg az emberi szenvedésről Elifáz beszédéből?
Elifáz beszéde azt a nézetet hangsúlyozza, hogy a szenvedés a bűn következménye, tükrözve az isteni megtorlásról szóló korabeli általános elképzelést. (Jób 4:7-9)
