1. Alors Eliphaz de Théman prit la parole et dit:
2. Si nous risquons un mot, peut-être en seras-tu affligé; mais qui pourrait retenir ses paroles?
3. Voilà que tu en as instruit plusieurs, que tu as fortifié les mains débiles,
4. que tes paroles ont relevé ceux qui chancelaient, que tu as raffermi les genoux vacillants!...
5. Et maintenant que le malheur vient à toi, tu faiblis; maintenant qu'il t'atteint, tu perds courage!...
6. Ta crainte de Dieu n'était-elle pas ton espoir? Ta confiance n'était-elle pas dans la pureté de ta vie?
7. Cherche dans ton souvenir: quel est l'innocent qui a péri? En quel lieu du monde les justes ont-ils été exterminés?
8. Pour moi, je l'ai vu, ceux qui labourent l'iniquité et qui sèment l'injustice, en moissonnent les fruits.
9. Au souffle de Dieu ils périssent, ils sont consumés par le vent de sa colère.
10. Le rugissement du lion et sa voix tonnante sont étouffés, et les dents du jeune lion sont brisées;
11. le lion périt faute de proie, et les petits de la lionne se dispersent.
12. Une parole est arrivée furtivement jusqu'à moi, et mon oreille en a saisi le léger murmure.
13. Dans le vague des visions de la nuit, à l'heure où un sommeil profond pèse sur les mortels,
14. une frayeur et un tremblement me saisirent, et agitèrent tous mes os.
15. Un esprit passait devant moi... Les poils de ma chair se hérissèrent.
16. Il se dressa, --je ne reconnus pas son visage,-- comme un spectre sous mes yeux. Un grand silence, puis j'entendis une voix:
17. L'homme sera-t-il juste vis-à-vis de Dieu? Un mortel sera-t-il pur en face de son Créateur?
18. Voici qu'il ne se fie pas à ses serviteurs, et qu'il découvre des fautes dans ses anges:
19. combien plus en ceux qui habitent des maisons de boue, qui ont leurs fondements dans la poussière, qui seront réduits en poudre, comme par la teigne!
20. Du matin au soir ils sont exterminés, et sans que nul y prenne garde, ils périssent pour jamais.
21. La corde de leur tente est coupée, ils meurent avant d'avoir connu la sagesse.
Lábjegyzetek:
4:1-5 - Elifáz, Jób egyik barátja, beszédét azzal kezdi, hogy bírálja Jób siralmát, azt sugallva, hogy szenvedése saját hibáinak következménye. Ez azt az általános nézetet mutatja, hogy a szenvedés mindig a bűn következménye (lásd még Galata 6:7-8 és Példabeszédek 3:11-12).
4:6-8 - Elifáz a tapasztalatra hivatkozik, és azzal érvel, hogy az ártatlanok nem szenvednek, és Jób biztosan hibázott. A szenvedésnek ez a leegyszerűsítő nézete figyelmen kívül hagyja az emberi tapasztalat összetettségét és a szenvedés titkát (lásd még Zsoltárok 73:12-14 és Lukács 13:1-5).
4:9-11 - Elifáz megemlíti egy látomását, amely Isten nagyságának és emberi gyarlóságának mélyebb megértését fedi fel. Ez rávilágít annak szükségességére, hogy felismerjük Isten szuverenitását, még a szenvedések közepette is (lásd még Ézsaiás 40:6-8 és Róma 9:20-21).
4:12-21 - Elifáz leírása az emberi gyarlóságról és az istenfélelemről kiemeli annak fontosságát, hogy a csapások ellenére is megőrizzük a megfelelő perspektívát. Ez azt mutatja, hogy Isten nagyságának felismerése alapvető fontosságú a szilárd hithez (lásd még Zsoltárok 103:14 és Jakab 4:14).
4:22-23 - Elifáz azzal fejezi be beszédét, hogy kijelenti, hogy a bölcsesség és az Úr félelme elengedhetetlen. Szemlélete rávilágít annak szükségességére, hogy az isteni megértést keressük a nehézségekkel szemben, valamint annak fontosságát, hogy igazodjunk Isten szándékaihoz (lásd még Példabeszédek 1:7 és Zsolt 111:10).
Kapcsolódó versek Job, 4:
A Jób 4. fejezete elkezdi Elifáz válaszát. Hogyan értelmezi ez a barát Jób szenvedését? A szöveg Elifáz első beavatkozását mutatja be, amely azt sugallja, hogy a szenvedés mindig a bűn következménye. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint a megtorlás teológiája, az emberi gyarlóság és a feltételezett erkölcsi felsőbbrendűség. A 4. munka bemutatja a hagyományos perspektívát, amely a könyvben végig kihívást jelent majd. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összhangban állnak az ebben a provokatív fejezetben bemutatott érvekkel.
Példabeszédek 3:11-12: "Fiam, ne vesd meg az Úr fegyelmezését, és ne bántsd meg feddését, mert az Úr fegyelmezi azokat, akiket szeret, mint ahogy az apa teszi a fiával, akinek jót akar." - Ez a közmondás Elifáz perspektíváját tükrözi Jób 4-ben, amely arra utal, hogy Jób szenvedése az isteni fegyelem egy formája lehet.
Zsidók 12:5-6: "És elfelejtetted a bátorító szót, amelyet úgy mond neked, mint a gyermekeknek: 'Fiam, ne vesd meg az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj, amikor megdorgál téged, mert az Úr megfegyelmezi azokat, akiket szeret, és megbünteti mindenkit, akit csak akar. elfogadja, mint egy fia." - Ez az újszövetségi szakasz a Jób 4 témáit visszhangozza, ahol Elifáz azt sugallja, hogy a szenvedés az isteni helyreigazítás egyik formája lehet.
1Péter 1:7: "Így a hited, amely sokkal többet ér, mint az elpusztuló arany, még ha tűzben megtisztul is, valódinak bizonyul, és dicséretet, dicsőséget és tiszteletet fog eredményezni, amikor Jézus Krisztus megjelenik." - Ez a vers azt a Jób 4-ben bemutatott gondolatot tükrözi, hogy a megpróbáltatások a hit finomítását szolgálhatják.
Zsoltárok 119:75: "Tudom, Uram, hogy a te ítéleteid igazságosak, és hűségesen gyötörsz engem." - Ez a zsoltár Elifáz nézetét visszhangozza a Jób 4-ben, azt sugallva, hogy a szenvedés egy igazságos és hűséges Istentől származhat.
Róma 5:3-4: "Nemcsak ez, hanem a megpróbáltatásokban is dicsekedünk, mert tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást szül; kitartás, jóváhagyott jellem; és a jóváhagyott karakter, a remény." - Bár más szemszögből, ez a rész a szenvedés karakterformálásban betöltött szerepére reflektál, amely témát Elifáz érintett a Jób 4-ben.
FAQ:
Mit mond Elifáz Jób szenvedéséről?
Elifáz azt sugallja, hogy Jób szenvedése a bűnei következménye, és kijelenti, hogy senki sem szenved ok nélkül, és isteni helyreigazítást kell keresnie. (Jób 4:7-9)
Hogyan igazolja Elifáz Jób szenvedésével kapcsolatos állításait?
Elifáz azzal indokolja állításait, hogy megemlíti egy látomását, amelyben egy lélek kinyilatkoztatta neki, hogy az igazakat nem büntetik, de a gonoszokat igen. (Jób 4:12-21)
Mit árul el Elifáz látomása Isten és az emberek kapcsolatáról?
Elifáz látomása azt sugallja, hogy az emberek hibásak Isten előtt, és még az angyalok sem tiszták Isten szemében. (Jób 4:18-19)
Mit ajánl Elifáz Jóbnak, hogy javítson a helyzetén?
Elifáz azt tanácsolja Jóbnak, hogy ismerje el hibáit, és keresse Isten irgalmát, abban a reményben, hogy Isten helyreállítja az életét. (Jób 4:6-7)
Mit tudhatunk meg az emberi szenvedésről Elifáz beszédéből?
Elifáz beszéde azt a nézetet hangsúlyozza, hogy a szenvedés a bűn következménye, tükrözve az isteni megtorlásról szóló korabeli általános elképzelést. (Jób 4:7-9)
