1. καὶ ταύτης ἐταράχθη ἡ καρδία μου καὶ ἀπερρύη ἐκ τοῦ τόπου αὐτῆς
2. ἄκουε ἀκοὴν ἐν ὀργῇ θυμοῦ κυρίου καὶ μελέτη ἐκ στόματος αὐτοῦ ἐξελεύσεται
3. ὑποκάτω παντὸς τοῦ οὐρανοῦ ἀρχὴ αὐτοῦ καὶ τὸ φῶς αὐτοῦ ἐπὶ πτερύγων τῆς γῆς
4. ὀπίσω αὐτοῦ βοήσεται φωνή βροντήσει ἐν φωνῇ ὕβρεως αὐτοῦ καὶ οὐκ ἀνταλλάξει αὐτούς ὅτι ἀκούσει φωνὴν αὐτοῦ
5. βροντήσει ὁ ἰσχυρὸς ἐν φωνῇ αὐτοῦ θαυμάσια ἐποίησεν γὰρ μεγάλα ἃ οὐκ ᾔδειμεν
6. συντάσσων χιόνι γίνου ἐπὶ τῆς γῆς καὶ χειμὼν ὑετός καὶ χειμὼν ὑετῶν δυναστείας αὐτοῦ
7. ἐν χειρὶ παντὸς ἀνθρώπου κατασφραγίζει ἵνα γνῷ πᾶς ἄνθρωπος τὴν ἑαυτοῦ ἀσθένειαν
8. εἰσῆλθεν δὲ θηρία ὑπὸ σκέπην ἡσύχασαν δὲ ἐπὶ κοίτης
9. ἐκ ταμιείων ἐπέρχονται δῖναι ἀπὸ δὲ ἀκρωτηρίων ψῦχος
10. καὶ ἀπὸ πνοῆς ἰσχυροῦ δώσει πάγος οἰακίζει δὲ τὸ ὕδωρ ὡς ἐὰν βούληται
11. καὶ ἐκλεκτὸν καταπλάσσει νεφέλη διασκορπιεῖ νέφος φῶς αὐτοῦ
12. καὶ αὐτὸς κυκλώματα διαστρέψει ἐν θεεβουλαθω εἰς ἔργα αὐτῶν πάντα ὅσα ἂν ἐντείληται αὐτοῖς ταῦτα συντέτακται παρ’ αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς
13. ἐὰν εἰς παιδείαν ἐὰν εἰς τὴν γῆν αὐτοῦ ἐὰν εἰς ἔλεος εὑρήσει αὐτόν
14. ἐνωτίζου ταῦτα Ιωβ στῆθι νουθετοῦ δύναμιν κυρίου
15. οἴδαμεν ὅτι ὁ θεὸς ἔθετο ἔργα αὐτοῦ φῶς ποιήσας ἐκ σκότους
16. ἐπίσταται δὲ διάκρισιν νεφῶν ἐξαίσια δὲ πτώματα πονηρῶν
17. σοῦ δὲ ἡ στολὴ θερμή ἡσυχάζεται δὲ ἐπὶ τῆς γῆς
18. στερεώσεις μετ’ αὐτοῦ εἰς παλαιώματα ἰσχυραὶ ὡς ὅρασις ἐπιχύσεως
19. διὰ τί δίδαξόν με τί ἐροῦμεν αὐτῷ καὶ παυσώμεθα πολλὰ λέγοντες
20. μὴ βίβλος ἢ γραμματεύς μοι παρέστηκεν ἵνα ἄνθρωπον ἑστηκὼς κατασιωπήσω
21. πᾶσιν δ’ οὐχ ὁρατὸν τὸ φῶς τηλαυγές ἐστιν ἐν τοῖς παλαιώμασιν ὥσπερ τὸ παρ’ αὐτοῦ ἐπὶ νεφῶν
22. ἀπὸ βορρᾶ νέφη χρυσαυγοῦντα ἐπὶ τούτοις μεγάλη ἡ δόξα καὶ τιμὴ παντοκράτορος
23. καὶ οὐχ εὑρίσκομεν ἄλλον ὅμοιον τῇ ἰσχύι αὐτοῦ ὁ τὰ δίκαια κρίνων οὐκ οἴει ἐπακούειν αὐτόν
24. διὸ φοβηθήσονται αὐτὸν οἱ ἄνθρωποι φοβηθήσονται δὲ αὐτὸν καὶ οἱ σοφοὶ καρδίᾳ
Lábjegyzetek:
37:1-5 - Elihu leírja azt a tiszteletet, amelyet Isten természetben való megnyilvánulásai előtt kell lennünk, hangsúlyozva, hogy hangja erős. Ez a megfigyelés emlékeztet bennünket Isten nagyságára és arra, hogy imádni kell Őt (lásd még Zsoltárok 29:4-9 és Róma 1:20).
37:6-9 - Elihu úgy beszél a természeti jelenségekről, mint a hó és a vihar, mint Isten cselekvésének jeleiről. Ez a nézet hangsúlyozza, hogy a teremtés felfedi Isten bölcsességét és hatalmát, ami elvezet bennünket, hogy felismerjük szuverenitását (lásd még Zsolt 104:1-5 és Máté 5:45).
37:10-13 - Elihu megemlíti, hogy a hideg és a viharok is Isten eszközei, az Ő dicsőségére és céljainak megvalósítására használják. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy még a nehézségek is szerepet játszanak Isten munkájában (lásd még Róma 8:28 és Ésaiás 45:7).
37:14-16 - Elihu arra buzdítja Jóbot, hogy elmélkedjen Isten tettein és értse meg hatalmát. Ez az elmélkedésre való felhívás elengedhetetlen a lelki életben, mert segít felismernünk Isten nagyságát és az előtte való helytállásunkat (lásd még Zsolt 46:10 és Kolossé 3:2).
37:22-24 - Elihu arra a következtetésre jut, hogy félnünk kell Istent, aki fenséges és hatalmas. Ez a tisztelet alapvető az emberiségnek a Teremtővel való kapcsolatában, hangsúlyozva, hogy az Úr félelme a bölcsesség kezdete (lásd még Példabeszédek 1:7 és Zsoltárok 111:10).
Kapcsolódó versek Jó, 37:
Jób 37. fejezete Elihu beszédét Isten természeti erejéről szóló himnuszával zárja. Hogyan fedi fel a teremtés az isteni fenséget? Ez a költői szöveg élénken írja le a természeti jelenségeket, mint például a zivatarokat, hóviharokat és szeleket, Isten erejének és bölcsességének megnyilvánulásaként mutatja be őket. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint Isten felfoghatatlan nagysága, áhítatos félelme és emberi alázat a teremtés előtt. Jób 37 megadja a terepet Isten válaszához. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják ennek az inspiráló fejezetnek a fenséges témáit.
Zsoltárok 29:3-4: "Az Úr hangja zeng a vizek fölött; mennydörög a dicsőség Istene, mennydörög az Úr sok vizek fölött. Az Úr hangja erős; az Úr hangja fenséges." - Ez a zsoltár Elihunak a Jób 37-ben leírt leírását visszhangozza Isten viharokban megnyilvánuló erejéről.
2Móz 19:16: "Harmadnap hajnalban mennydörgött és villámlott, sűrű felhő borította a hegyet, és harsány harsona szólt. A táborban mindenki remegett." - Ez a kivonulási szakasz tükrözi Elihu leírását a Jób 37-ben a természeti jelenségekről, mint az isteni hatalom megnyilvánulásairól.
Náhum 1:3: "Az Úr nagyon türelmes, de nagy az ereje; az Úr nem hagyja büntetlenül a vétkeseket. Útja a forgószélben és a viharban jár, és a felhők a por, ami felemeli a lábát." - Nahum a Jób 37-ben szereplő Elihuhoz hasonló képzeteket használ Isten természeti erejének leírására.
Zsoltárok 147:16-18: "Úgy szórja a havat, mint a gyapjút, és úgy osztja szét a fagyot, mint a hamut. Darabokra töri a jeget. Ki bírja a hidegedet? Szavát küldi és megolvasztja a havat; Fújja a szelet, és árad a víz." - Ez a zsoltár a Jób 37-ben Elihuhoz hasonló nyelvezetet használ, hogy leírja Isten uralmát az elemek felett.
Jeremiás 10:13: "Amikor hallatja a hangját, zúgnak a vizek az égen; ő hozza fel a felhőket a föld széléről. Villámokat küld az esővel, és a szelet kihozza lerakódásaiból." - Jeremiás olyan képeket használ, amelyek felidézik Elihu leírását a Jób 37-ben Istennek a meteorológiai jelenségek feletti hatalmáról.
FAQ:
Hogyan írja le Elihu Isten hatalmát a természetben?
Mennydörgésről, hóról és viharról beszél, megmutatva, hogy Isten ezeket a jelenségeket használja fel, hogy felfedje nagyságát. (Jób 37:5-7)
Mit mond Elihu Isten szuverenitásáról?
Azt tanítja, hogy Isten kikutathatatlan módon cselekszik, és az embernek félelemmel és tisztelettel kell elismernie őt. (Jób 37:23-24)
Hogyan látja Elihu az emberi bölcsességet Istennel kapcsolatban?
Azt mondja, hogy az emberi tudás korlátozott, és senki sem tudja teljesen felfogni Isten cselekedeteit. (Jób 37:14-16)
Mit tanulhatunk a természeti jelenségekből?
Elihu azt tanítja, hogy a teremtés Isten hatalmáról és bölcsességéről tanúskodik, és tanulnunk kell belőle. (Jób 37:7-13)
Miért ragaszkodik Elihu az istenfélelemhez?
Beszédét azzal zárja, hogy Istent nem lehet emberi mércével megítélni, és a tőle való félelem a bölcsesség kezdete. (Jób 37:23-24)
