1. καὶ ἔλαβεν Σαμουηλ τὸν φακὸν τοῦ ἐλαίου καὶ ἐπέχεεν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ καὶ ἐφίλησεν αὐτὸν καὶ εἶπεν αὐτῷ οὐχὶ κέχρικέν σε κύριος εἰς ἄρχοντα ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐπὶ Ισραηλ καὶ σὺ ἄρξεις ἐν λαῷ κυρίου καὶ σὺ σώσεις αὐτὸν ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν αὐτοῦ κυκλόθεν καὶ τοῦτό σοι τὸ σημεῖον ὅτι ἔχρισέν σε κύριος ἐπὶ κληρονομίαν αὐτοῦ εἰς ἄρχοντα
2. ὡς ἂν ἀπέλθῃς σήμερον ἀπ’ ἐμοῦ καὶ εὑρήσεις δύο ἄνδρας πρὸς τοῖς τάφοις Ραχηλ ἐν τῷ ὁρίῳ Βενιαμιν ἁλλομένους μεγάλα καὶ ἐροῦσίν σοι εὕρηνται αἱ ὄνοι ἃς ἐπορεύθητε ζητεῖν καὶ ἰδοὺ ὁ πατήρ σου ἀποτετίνακται τὸ ῥῆμα τῶν ὄνων καὶ ἐδαψιλεύσατο δι’ ὑμᾶς λέγων τί ποιήσω ὑπὲρ τοῦ υἱοῦ μου
3. καὶ ἀπελεύσει ἐκεῖθεν καὶ ἐπέκεινα ἥξεις ἕως τῆς δρυὸς Θαβωρ καὶ εὑρήσεις ἐκεῖ τρεῖς ἄνδρας ἀναβαίνοντας πρὸς τὸν θεὸν εἰς Βαιθηλ ἕνα αἴροντα τρία αἰγίδια καὶ ἕνα αἴροντα τρία ἀγγεῖα ἄρτων καὶ ἕνα αἴροντα ἀσκὸν οἴνου
4. καὶ ἐρωτήσουσίν σε τὰ εἰς εἰρήνην καὶ δώσουσίν σοι δύο ἀπαρχὰς ἄρτων καὶ λήμψῃ ἐκ τῆς χειρὸς αὐτῶν
5. καὶ μετὰ ταῦτα εἰσελεύσῃ εἰς τὸν βουνὸν τοῦ θεοῦ οὗ ἐστιν ἐκεῖ τὸ ἀνάστημα τῶν ἀλλοφύλων ἐκεῖ Νασιβ ὁ ἀλλόφυλος καὶ ἔσται ὡς ἂν εἰσέλθητε ἐκεῖ εἰς τὴν πόλιν καὶ ἀπαντήσεις χορῷ προφητῶν καταβαινόντων ἐκ τῆς Βαμα καὶ ἔμπροσθεν αὐτῶν νάβλα καὶ τύμπανον καὶ αὐλὸς καὶ κινύρα καὶ αὐτοὶ προφητεύοντες
6. καὶ ἐφαλεῖται ἐπὶ σὲ πνεῦμα κυρίου καὶ προφητεύσεις μετ’ αὐτῶν καὶ στραφήσῃ εἰς ἄνδρα ἄλλον
7. καὶ ἔσται ὅταν ἥξει τὰ σημεῖα ταῦτα ἐπὶ σέ ποίει πάντα ὅσα ἐὰν εὕρῃ ἡ χείρ σου ὅτι θεὸς μετὰ σοῦ
8. καὶ καταβήσῃ ἔμπροσθεν τῆς Γαλγαλα καὶ ἰδοὺ καταβαίνω πρὸς σὲ ἀνενεγκεῖν ὁλοκαύτωσιν καὶ θυσίας εἰρηνικάς ἑπτὰ ἡμέρας διαλείψεις ἕως τοῦ ἐλθεῖν με πρὸς σέ καὶ γνωρίσω σοι ἃ ποιήσεις
9. καὶ ἐγενήθη ὥστε ἐπιστραφῆναι τῷ ὤμῳ αὐτοῦ ἀπελθεῖν ἀπὸ Σαμουηλ μετέστρεψεν αὐτῷ ὁ θεὸς καρδίαν ἄλλην καὶ ἦλθεν πάντα τὰ σημεῖα ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ
10. καὶ ἔρχεται ἐκεῖθεν εἰς τὸν βουνόν καὶ ἰδοὺ χορὸς προφητῶν ἐξ ἐναντίας αὐτοῦ καὶ ἥλατο ἐπ’ αὐτὸν πνεῦμα θεοῦ καὶ ἐπροφήτευσεν ἐν μέσῳ αὐτῶν
11. καὶ ἐγενήθησαν πάντες οἱ εἰδότες αὐτὸν ἐχθὲς καὶ τρίτην καὶ εἶδον καὶ ἰδοὺ αὐτὸς ἐν μέσῳ τῶν προφητῶν καὶ εἶπεν ὁ λαὸς ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ τί τοῦτο τὸ γεγονὸς τῷ υἱῷ Κις ἦ καὶ Σαουλ ἐν προφήταις
12. καὶ ἀπεκρίθη τις αὐτῶν καὶ εἶπεν καὶ τίς πατὴρ αὐτοῦ διὰ τοῦτο ἐγενήθη εἰς παραβολήν ἦ καὶ Σαουλ ἐν προφήταις
13. καὶ συνετέλεσεν προφητεύων καὶ ἔρχεται εἰς τὸν βουνόν
14. καὶ εἶπεν ὁ οἰκεῖος αὐτοῦ πρὸς αὐτὸν καὶ πρὸς τὸ παιδάριον αὐτοῦ ποῦ ἐπορεύθητε καὶ εἶπαν ζητεῖν τὰς ὄνους καὶ εἴδαμεν ὅτι οὐκ εἰσίν καὶ εἰσήλθομεν πρὸς Σαμουηλ
15. καὶ εἶπεν ὁ οἰκεῖος πρὸς Σαουλ ἀπάγγειλον δή μοι τί εἶπέν σοι Σαμουηλ
16. καὶ εἶπεν Σαουλ πρὸς τὸν οἰκεῖον αὐτοῦ ἀπήγγειλεν ἀπαγγέλλων μοι ὅτι εὕρηνται αἱ ὄνοι τὸ δὲ ῥῆμα τῆς βασιλείας οὐκ ἀπήγγειλεν αὐτῷ
17. καὶ παρήγγειλεν Σαμουηλ παντὶ τῷ λαῷ πρὸς κύριον εἰς Μασσηφα
18. καὶ εἶπεν πρὸς υἱοὺς Ισραηλ τάδε εἶπεν κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ λέγων ἐγὼ ἀνήγαγον τοὺς υἱοὺς Ισραηλ ἐξ Αἰγύπτου καὶ ἐξειλάμην ὑμᾶς ἐκ χειρὸς Φαραω βασιλέως Αἰγύπτου καὶ ἐκ πασῶν τῶν βασιλειῶν τῶν θλιβουσῶν ὑμᾶς
19. καὶ ὑμεῖς σήμερον ἐξουθενήκατε τὸν θεόν ὃς αὐτός ἐστιν ὑμῶν σωτὴρ ἐκ πάντων τῶν κακῶν ὑμῶν καὶ θλίψεων ὑμῶν καὶ εἴπατε οὐχί ἀλλ’ ἢ ὅτι βασιλέα στήσεις ἐφ’ ἡμῶν καὶ νῦν κατάστητε ἐνώπιον κυρίου κατὰ τὰ σκῆπτρα ὑμῶν καὶ κατὰ τὰς φυλὰς ὑμῶν
20. καὶ προσήγαγεν Σαμουηλ πάντα τὰ σκῆπτρα Ισραηλ καὶ κατακληροῦται σκῆπτρον Βενιαμιν
21. καὶ προσάγει σκῆπτρον Βενιαμιν εἰς φυλάς καὶ κατακληροῦται φυλὴ Ματταρι καὶ προσάγουσιν τὴν φυλὴν Ματταρι εἰς ἄνδρας καὶ κατακληροῦται Σαουλ υἱὸς Κις καὶ ἐζήτει αὐτόν καὶ οὐχ εὑρίσκετο
22. καὶ ἐπηρώτησεν Σαμουηλ ἔτι ἐν κυρίῳ εἰ ἔρχεται ὁ ἀνὴρ ἐνταῦθα καὶ εἶπεν κύριος ἰδοὺ αὐτὸς κέκρυπται ἐν τοῖς σκεύεσιν
23. καὶ ἔδραμεν καὶ λαμβάνει αὐτὸν ἐκεῖθεν καὶ κατέστησεν ἐν μέσῳ τοῦ λαοῦ καὶ ὑψώθη ὑπὲρ πάντα τὸν λαὸν ὑπὲρ ὠμίαν καὶ ἐπάνω
24. καὶ εἶπεν Σαμουηλ πρὸς πάντα τὸν λαόν εἰ ἑοράκατε ὃν ἐκλέλεκται ἑαυτῷ κύριος ὅτι οὐκ ἔστιν αὐτῷ ὅμοιος ἐν πᾶσιν ὑμῖν καὶ ἔγνωσαν πᾶς ὁ λαὸς καὶ εἶπαν ζήτω ὁ βασιλεύς
25. καὶ εἶπεν Σαμουηλ πρὸς τὸν λαὸν τὸ δικαίωμα τοῦ βασιλέως καὶ ἔγραψεν ἐν βιβλίῳ καὶ ἔθηκεν ἐνώπιον κυρίου καὶ ἐξαπέστειλεν Σαμουηλ πάντα τὸν λαόν καὶ ἀπῆλθεν ἕκαστος εἰς τὸν τόπον αὐτοῦ
26. καὶ Σαουλ ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ εἰς Γαβαα καὶ ἐπορεύθησαν υἱοὶ δυνάμεων ὧν ἥψατο κύριος καρδίας αὐτῶν μετὰ Σαουλ
27. καὶ υἱοὶ λοιμοὶ εἶπαν τί σώσει ἡμᾶς οὗτος καὶ ἠτίμασαν αὐτὸν καὶ οὐκ ἤνεγκαν αὐτῷ δῶρα
Lábjegyzetek:
10:1 - Sámuel Sault keni fel Izrael első királyává, és olajat használ az isteni felszentelés jelképezésére. Az olajjal való megkenés Isten elhívását és a Szentlélek általi felhatalmazást jelképezi, hogy vezesse az embereket (lásd még 2Móz 30:30 és ApCsel 10:38).
10:6-7 - Sámuel megjövendöli, hogy Isten Lelke eljön Saulra, és új emberré változtatja. Ez az élmény a Szentlélek átalakító erejét szimbolizálja, amikor felkészíti az embert Isten szolgálatára (lásd még Ezékiel 36:26-27 és 2 Korinthus 5:17).
10:9-10 - Saul szívét Isten átalakítja, és prófétálni kezd. Ez a változás megerősíti Saul isteni elhívását, hogy vezesse Izraelt, megmutatva, hogy Isten felhatalmazza azokat, akiket választ (lásd még 1Sámuel 16:13 és 2Korinthus 3:5-6).
10:17-19 - Sámuel összehívja a népet, és emlékezteti őket, hogy Isten Izrael igazi királya, de a nép ragaszkodott ahhoz, hogy emberkirálya legyen. Ez az esemény rávilágít az emberi uralom és Isten szuverenitása közötti feszültségre (lásd még Bírák 8:23 és Hóseás 13:10-11).
10:20-24 - Sault sorshúzással választják ki királynak a nép előtt, megjelenése mindenkit lenyűgöz. Ez jelzi vezetésének formális kezdetét, bár néhányan még mindig megkérdőjelezik képességeit (lásd még 4Móz 27:18-23 és 1Sámuel 11:12-13).
Kapcsolódó versek I Samuel, 10:
1 Sámuel 10. fejezete beszámol Saul királlyá való felkenéséről. Hogyan erősíti meg Isten, hogy Sault választotta? Ez a jelentős szöveg leírja Sámuel titkos felkenését, a prófétai jeleket és Saul nyilvános bemutatását a népnek. A fejezet olyan témákat tárgyal, mint az isteni elhívás, a Szellem általi felhatalmazás és a vezetés felelőssége. 1 Sámuel 10. fejezete a monarchia kezdetét jelenti Izraelben, fordulópontot a nemzet történelmében. Fedezzen fel velünk öt bibliai részt, amelyek ennek a kulcsfontosságú fejezetnek az alapelveit tükrözik.
2Mózes 30:23-25: "Vegyük a legfinomabb fűszereket: [...] Készíts velük szent olajat kenetekhez, illatos keveréket, illatszerész munkát. Ez lesz a szent olaj a kenetekhez." - Ez a rész a királyok felszentelésére használt kenőolajat írja le, mint például Saul 1 Sámuel 10. fejezetében.
1Királyok 19:16: "Kend fel Jéhut, Nimsi fiát is Izráel királyává, és kend fel Elizeust, az Ábel-meholából származó Sáfát fiát, hogy utódja legyen prófétának." - Ez a vers a királyok felkenésének gyakorlatának folytonosságát mutatja be, ahogyan azt Saul esetében is tette az 1Sámuel 10. fejezetében.
Zsoltárok 89:20: "Megtaláltam Dávidot, a szolgámat; szent olajommal felkentem." - Bár ez a vers Dávidról szól, a királyok felkenésének gyakorlatát tükrözi, ahogyan azt Saul esetében is tette az 1Sámuel 10. fejezetében.
2Korinthus 1:21-22: "Isten az, aki megerősít minket veletek Krisztusban, és felkent minket; tulajdonává pecsételtetett bennünket, és Szellemét szívünkbe helyezte, mint biztosítékot az elkövetkezendőkre." - Ez a vers a királyi kenet nyelvezetét használja, hogy leírja Isten munkáját a hívőkben, visszhangozva Saul kenetét az 1Sámuel 10. fejezetében.
Jakab 5:14: "Van köztetek valaki, aki beteg? Hadd küldje el a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében." - Ez a vers megmutatja, hogyan folytatódott a kenet gyakorlata, amely Saulhoz hasonló királyokkal kezdődött az 1Sámuel 10. fejezetében, a korai gyülekezetben.
FAQ:
Hogyan kente fel Sámuel Sault királlyá?
Sámuel felkente Sault olajjal a fejére, és kijelentette, hogy Isten őt választotta Izrael vezetésére. Samuel jeleket adott, hogy megerősítse a választását. (1Sámuel 10:1)
Milyen jeleket adott Sámuel Saulnak a kenet után?
Sámuel azt mondta, hogy Saul két férfit talál Ráhel sírja közelében, három férfit Bételben és egy prófétamenetet, ami megerősíti választását. (1Sámuel 10:2-5)
Hogyan mutatták be Sault a népnek mint királyt?
Sámuel összehívta a népet Micpába, és sorsvetéssel kinyilatkoztatta Sault, mint Izrael új királyát. A nép dicsérte Sault. (1Sámuel 10:17-24)
Mi volt Saul első reakciója királlyá választására?
Saul habozott és elrejtőzött, amikor királlyá választották, alázatosságot és bizonytalanságot mutatva új szerepével kapcsolatban. (1Sámuel 10:21-22)
Hogyan alakította át Isten Lelke Sault?
Isten Lelke megszállta Sault, és prófétálni kezdett, megmutatva, hogy Isten vele van, és felhatalmazva őt új szerepére. (1Sámuel 10:6, 10)
Hogyan erősítette meg Sámuel Sault Izrael királyává?
Sámuel felkente Sault olajjal, és bejelentette, hogy uralkodni fog Izraelben. Ekkor Saul prófétai jeleket kapott, és nyilvánosan sorsolással választották ki a nép előtt. (1Sámuel 10:1-24)
Milyen jelet adtak Saulnak, hogy megerősítse felkenését?
Sámuel megjövendölte, hogy Saul embereket fog találni kenyérrel és olajjal, és prófétálni fog a próféták egy csoportjával, akik megkapják Isten Lelkét. (1Sámuel 10:2-7)
Miért bujkált Saul, amikor királlyá választották?
Saul, annak ellenére, hogy Isten kiválasztotta, félénkségből vagy attól félve bújt el a poggyászok közé, hogy elvállalja a vezetést. (1Sámuel 10:21-22)
Hogyan reagált a nép Saul királlyá választására?
Néhányan örömmel fogadták Sault, mások azonban kételkedtek abban, hogy képes-e uralkodni Izraelben. (1Sámuel 10:24-27)
Mit jelent az, hogy az Úr Lelke leszállt Saulra?
Ez azt jelezte, hogy Isten felhatalmazta Sault, hogy vezesse és vezesse őt küldetésében. (1Sámuel 10:6, 10)
