1. καὶ ἐγένετο ἡνίκα ἤρξαντο οἱ ἄνθρωποι πολλοὶ γίνεσθαι ἐπὶ τῆς γῆς καὶ θυγατέρες ἐγενήθησαν αὐτοῖς
2. ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ τοῦ θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων ὅτι καλαί εἰσιν ἔλαβον ἑαυτοῖς γυναῖκας ἀπὸ πασῶν ὧν ἐξελέξαντο
3. καὶ εἶπεν κύριος ὁ θεός οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις εἰς τὸν αἰῶνα διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας ἔσονται δὲ αἱ ἡμέραι αὐτῶν ἑκατὸν εἴκοσι ἔτη
4. οἱ δὲ γίγαντες ἦσαν ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις καὶ μετ’ ἐκεῖνο ὡς ἂν εἰσεπορεύοντο οἱ υἱοὶ τοῦ θεοῦ πρὸς τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων καὶ ἐγεννῶσαν ἑαυτοῖς ἐκεῖνοι ἦσαν οἱ γίγαντες οἱ ἀπ’ αἰῶνος οἱ ἄνθρωποι οἱ ὀνομαστοί
5. ἰδὼν δὲ κύριος ὁ θεὸς ὅτι ἐπληθύνθησαν αἱ κακίαι τῶν ἀνθρώπων ἐπὶ τῆς γῆς καὶ πᾶς τις διανοεῖται ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ ἐπιμελῶς ἐπὶ τὰ πονηρὰ πάσας τὰς ἡμέρας
6. καὶ ἐνεθυμήθη ὁ θεὸς ὅτι ἐποίησεν τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ τῆς γῆς καὶ διενοήθη
7. καὶ εἶπεν ὁ θεός ἀπαλείψω τὸν ἄνθρωπον ὃν ἐποίησα ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς ἀπὸ ἀνθρώπου ἕως κτήνους καὶ ἀπὸ ἑρπετῶν ἕως τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ ὅτι ἐθυμώθην ὅτι ἐποίησα αὐτούς
8. Νωε δὲ εὗρεν χάριν ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ
9. αὗται δὲ αἱ γενέσεις Νωε Νωε ἄνθρωπος δίκαιος τέλειος ὢν ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ τῷ θεῷ εὐηρέστησεν Νωε
10. ἐγέννησεν δὲ Νωε τρεῖς υἱούς τὸν Σημ τὸν Χαμ τὸν Ιαφεθ
11. ἐφθάρη δὲ ἡ γῆ ἐναντίον τοῦ θεοῦ καὶ ἐπλήσθη ἡ γῆ ἀδικίας
12. καὶ εἶδεν κύριος ὁ θεὸς τὴν γῆν καὶ ἦν κατεφθαρμένη ὅτι κατέφθειρεν πᾶσα σὰρξ τὴν ὁδὸν αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς
13. καὶ εἶπεν ὁ θεὸς πρὸς Νωε καιρὸς παντὸς ἀνθρώπου ἥκει ἐναντίον μου ὅτι ἐπλήσθη ἡ γῆ ἀδικίας ἀπ’ αὐτῶν καὶ ἰδοὺ ἐγὼ καταφθείρω αὐτοὺς καὶ τὴν γῆν
14. ποίησον οὖν σεαυτῷ κιβωτὸν ἐκ ξύλων τετραγώνων νοσσιὰς ποιήσεις τὴν κιβωτὸν καὶ ἀσφαλτώσεις αὐτὴν ἔσωθεν καὶ ἔξωθεν τῇ ἀσφάλτῳ
15. καὶ οὕτως ποιήσεις τὴν κιβωτόν τριακοσίων πήχεων τὸ μῆκος τῆς κιβωτοῦ καὶ πεντήκοντα πήχεων τὸ πλάτος καὶ τριάκοντα πήχεων τὸ ὕψος αὐτῆς
16. ἐπισυνάγων ποιήσεις τὴν κιβωτὸν καὶ εἰς πῆχυν συντελέσεις αὐτὴν ἄνωθεν τὴν δὲ θύραν τῆς κιβωτοῦ ποιήσεις ἐκ πλαγίων κατάγαια διώροφα καὶ τριώροφα ποιήσεις αὐτήν
17. ἐγὼ δὲ ἰδοὺ ἐπάγω τὸν κατακλυσμὸν ὕδωρ ἐπὶ τὴν γῆν καταφθεῖραι πᾶσαν σάρκα ἐν ᾗ ἐστιν πνεῦμα ζωῆς ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ καὶ ὅσα ἐὰν ᾖ ἐπὶ τῆς γῆς τελευτήσει
18. καὶ στήσω τὴν διαθήκην μου πρὸς σέ εἰσελεύσῃ δὲ εἰς τὴν κιβωτόν σὺ καὶ οἱ υἱοί σου καὶ ἡ γυνή σου καὶ αἱ γυναῖκες τῶν υἱῶν σου μετὰ σοῦ
19. καὶ ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν καὶ ἀπὸ πάντων τῶν ἑρπετῶν καὶ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων καὶ ἀπὸ πάσης σαρκός δύο δύο ἀπὸ πάντων εἰσάξεις εἰς τὴν κιβωτόν ἵνα τρέφῃς μετὰ σεαυτοῦ ἄρσεν καὶ θῆλυ ἔσονται
20. ἀπὸ πάντων τῶν ὀρνέων τῶν πετεινῶν κατὰ γένος καὶ ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν κατὰ γένος καὶ ἀπὸ πάντων τῶν ἑρπετῶν τῶν ἑρπόντων ἐπὶ τῆς γῆς κατὰ γένος αὐτῶν δύο δύο ἀπὸ πάντων εἰσελεύσονται πρὸς σὲ τρέφεσθαι μετὰ σοῦ ἄρσεν καὶ θῆλυ
21. σὺ δὲ λήμψῃ σεαυτῷ ἀπὸ πάντων τῶν βρωμάτων ἃ ἔδεσθε καὶ συνάξεις πρὸς σεαυτόν καὶ ἔσται σοὶ καὶ ἐκείνοις φαγεῖν
22. καὶ ἐποίησεν Νωε πάντα ὅσα ἐνετείλατο αὐτῷ κύριος ὁ θεός οὕτως ἐποίησεν
Lábjegyzetek:
6:1-4 - Az „Isten fiainak” az „emberek leányaival” való egyesülése kérdéseket vet fel az emberiség romlottságával és erkölcsi hanyatlásával kapcsolatban. Az isteni rend felbomlását és a bűn következményeit tükrözi (lásd még Máté 24:38-39 és Júdás 1:6).
6:5-7 - Isten megfigyeli az emberi gonoszságot, és elhatározza, hogy ítéletet hoz a földön. Ez a cselekvés felfedi Isten igazságosságát és a bűn súlyosságát, hangsúlyozva, hogy az engedetlenség súlyos következményekkel jár (lásd még Zsoltárok 34:15 és Róma 2:6-8).
6:8-10 - Isten kegyelme abban nyilvánul meg, hogy Noét igaz embernek választotta egy gonosz nemzedék közepette. Noé Isten iránti hűsége egy példa arra, hogy az engedelmesség áldásokat eredményezhet még a romlás idején is (lásd még Zsidók 11:7 és 2 Péter 2:5).
6:11-13 - A föld tele volt erőszakkal, ami az emberiség lelki állapotát tükrözi. Isten ítélete közeleg, és ez figyelmeztetésül szolgál az Isten akaratának megfelelő élet fontosságára (lásd még Ezékiel 18:30 és Galata 6:7).
6:14-22 - A bárka építése Noé hitbeli cselekedete, Isten parancsára válaszul. A részletes terv és utasítások hangsúlyozzák az engedelmesség és az arra való felkészülés fontosságát, amit Isten tenni fog (lásd még Jakab 2:20-26 és 1Péter 3:20).
Kapcsolódó versek Gênesis, 6:
A Genezis 6. fejezete kezdi az özönvíz elbeszélését. Miért dönt úgy Isten, hogy megítéli a földet? Ez a kulcsfontosságú szöveg a növekvő emberi gonoszságról, az isteni döntésről, hogy elküldi az özönvizet, és Noénak a megmentendő igaznak választottát írja le. A fejezet olyan témákat mutat be, mint az isteni ítélet, Isten kegyelme és a hűséges engedelmesség. Az 1Mózes 6. fejezete részleteket is közöl a bárka, az üdvösség szimbólumának felépítéséről. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összhangban állnak e hatalmas fejezet mélyreható témáival.
Máté 24:37-39: "Ahogy Noé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelekor is. Mert az özönvíz előtti napokban a nép evett és ivott, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé bement a bárkába; és semmit sem tudtak, amíg el nem jött az özönvíz, és el nem vitte őket. Így lesz ez az Emberfia eljövetelekor is." - Jézus összehasonlítja Noé napjait (1Móz 6) a második eljövetele előtti idővel, kiemelve a lelki felkészültség hiányát.
Zsidók 11:7: "Noé hit által, amikor még nem látott dolgokra figyelmeztették, szent félelemtől megindítva bárkát épített, hogy megmentse családját. Hitével elítélte a világot, és örököse lett a hitből származó igazságnak." - Ez a vers Noé bárkájának építését a hit cselekedeteként értelmezi, közvetlenül utalva az 1Móz 6 eseményeire.
1Péter 3:20: "akik régen nem engedelmeskedtek, amikor Isten türelmesen várt Noé idejében, miközben a bárkát építették. Csak néhány embert, nevezetesen nyolcat mentettek meg a vízen keresztül" - Péter Isten türelmére hivatkozik a bárka építése során, amelyről az 1Mózes 6. fejezete beszél, és a keresztséghez kapcsolja.
2Péter 2:5: "ha nem kímélte az ókori világot, amikor az özönvizet egy gonosz világra hozta, hanem megőrizte Noét, az igazság prédikátorát és hét másikat;" - Péter Noét az „igazság prédikátoraként” említi, kibővítve az 1Móz 6-ban róla elmondottakat.
Júdás 1:6: "Az angyalokat pedig, akik nem tartották fenn hatalmi pozíciójukat, hanem elhagyták otthonukat, a nagy Nap ítéletéig a sötétségben, örök láncokkal megkötözve tartotta." - Vannak, akik ezt a verset az 1Móz 6:2-4-ben említett „Isten fiaira” való hivatkozásként értelmezik.
FAQ:
Miért döntött úgy Isten, hogy özönvízzel elpusztítja a Földet?
Isten látta, hogy az emberiség gonoszsága nagy, és szívük minden gondolata és szándéka folyamatosan csak gonosz. Ezért úgy döntött, hogy megtisztítja a földet egy özönvízzel. (1Mózes 6:5-7)
Hogyan talált Noé kegyelmet Isten szemében?
Noé igazlelkű és feddhetetlen ember volt a korabeli emberek között. Istennel járt, engedelmeskedve utasításainak, ami oda vezetett, hogy Isten őt választotta a bárka megépítéséhez. (1Mózes 6:8-9)
Mit parancsolt Isten Noénak az özönvíz előtt?
Isten megparancsolta Noénak, hogy építsen egy fából készült bárkát részletes specifikációkkal, hogy menedéket nyújtson családjának és minden állatfajtából az özönvíz idején. (1Mózes 6:14-16)
Ki ment meg a Noé által épített bárkában?
A bárkában Noé, a felesége, három fia (Sém, Hám és Jáfet) és feleségeik, valamint mindegyik állatfaj megmenekült. (1Mózes 6:18-20)
Hogyan mutatta ki Noé Istenbe vetett hitét a bárka megépítésével?
Noé engedelmeskedett Istennek, bár még soha nem látott esőt. Úgy építette a bárkát, ahogy Isten parancsolta, bízva üdvösségi ígéreteiben. (1Mózes 6:22)
