1. πάσας τὰς ἐντολάς ἃς ἐγὼ ἐντέλλομαι ὑμῖν σήμερον φυλάξεσθε ποιεῖν ἵνα ζῆτε καὶ πολυπλασιασθῆτε καὶ εἰσέλθητε καὶ κληρονομήσητε τὴν γῆν ἣν κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν ὤμοσεν τοῖς πατράσιν ὑμῶν
2. καὶ μνησθήσῃ πᾶσαν τὴν ὁδόν ἣν ἤγαγέν σε κύριος ὁ θεός σου ἐν τῇ ἐρήμῳ ὅπως ἂν κακώσῃ σε καὶ ἐκπειράσῃ σε καὶ διαγνωσθῇ τὰ ἐν τῇ καρδίᾳ σου εἰ φυλάξῃ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἢ οὔ
3. καὶ ἐκάκωσέν σε καὶ ἐλιμαγχόνησέν σε καὶ ἐψώμισέν σε τὸ μαννα ὃ οὐκ εἴδησαν οἱ πατέρες σου ἵνα ἀναγγείλῃ σοι ὅτι οὐκ ἐπ’ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ὁ ἄνθρωπος ἀλλ’ ἐπὶ παντὶ ῥήματι τῷ ἐκπορευομένῳ διὰ στόματος θεοῦ ζήσεται ὁ ἄνθρωπος
4. τὰ ἱμάτιά σου οὐ κατετρίβη ἀπὸ σοῦ οἱ πόδες σου οὐκ ἐτυλώθησαν ἰδοὺ τεσσαράκοντα ἔτη
5. καὶ γνώσῃ τῇ καρδίᾳ σου ὅτι ὡς εἴ τις παιδεύσαι ἄνθρωπος τὸν υἱὸν αὐτοῦ οὕτως κύριος ὁ θεός σου παιδεύσει σε
6. καὶ φυλάξῃ τὰς ἐντολὰς κυρίου τοῦ θεοῦ σου πορεύεσθαι ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ καὶ φοβεῖσθαι αὐτόν
7. ὁ γὰρ κύριος ὁ θεός σου εἰσάγει σε εἰς γῆν ἀγαθὴν καὶ πολλήν οὗ χείμαρροι ὑδάτων καὶ πηγαὶ ἀβύσσων ἐκπορευόμεναι διὰ τῶν πεδίων καὶ διὰ τῶν ὀρέων
8. γῆ πυροῦ καὶ κριθῆς ἄμπελοι συκαῖ ῥόαι γῆ ἐλαίας ἐλαίου καὶ μέλιτος
9. γῆ ἐφ’ ἧς οὐ μετὰ πτωχείας φάγῃ τὸν ἄρτον σου καὶ οὐκ ἐνδεηθήσῃ οὐδὲν ἐπ’ αὐτῆς γῆ ἧς οἱ λίθοι σίδηρος καὶ ἐκ τῶν ὀρέων αὐτῆς μεταλλεύσεις χαλκόν
10. καὶ φάγῃ καὶ ἐμπλησθήσῃ καὶ εὐλογήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐπὶ τῆς γῆς τῆς ἀγαθῆς ἧς ἔδωκέν σοι
11. πρόσεχε σεαυτῷ μὴ ἐπιλάθῃ κυρίου τοῦ θεοῦ σου τοῦ μὴ φυλάξαι τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα καὶ τὰ δικαιώματα αὐτοῦ ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον
12. μὴ φαγὼν καὶ ἐμπλησθεὶς καὶ οἰκίας καλὰς οἰκοδομήσας καὶ κατοικήσας ἐν αὐταῖς
13. καὶ τῶν βοῶν σου καὶ τῶν προβάτων σου πληθυνθέντων σοι ἀργυρίου καὶ χρυσίου πληθυνθέντος σοι καὶ πάντων ὅσων σοι ἔσται πληθυνθέντων σοι
14. ὑψωθῇς τῇ καρδίᾳ καὶ ἐπιλάθῃ κυρίου τοῦ θεοῦ σου τοῦ ἐξαγαγόντος σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου ἐξ οἴκου δουλείας
15. τοῦ ἀγαγόντος σε διὰ τῆς ἐρήμου τῆς μεγάλης καὶ τῆς φοβερᾶς ἐκείνης οὗ ὄφις δάκνων καὶ σκορπίος καὶ δίψα οὗ οὐκ ἦν ὕδωρ τοῦ ἐξαγαγόντος σοι ἐκ πέτρας ἀκροτόμου πηγὴν ὕδατος
16. τοῦ ψωμίσαντός σε τὸ μαννα ἐν τῇ ἐρήμῳ ὃ οὐκ εἴδησαν οἱ πατέρες σου ἵνα κακώσῃ σε καὶ ἐκπειράσῃ σε καὶ εὖ σε ποιήσῃ ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν σου
17. μὴ εἴπῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου ἡ ἰσχύς μου καὶ τὸ κράτος τῆς χειρός μου ἐποίησέν μοι τὴν δύναμιν τὴν μεγάλην ταύτην
18. καὶ μνησθήσῃ κυρίου τοῦ θεοῦ σου ὅτι αὐτός σοι δίδωσιν ἰσχὺν τοῦ ποιῆσαι δύναμιν καὶ ἵνα στήσῃ τὴν διαθήκην αὐτοῦ ἣν ὤμοσεν κύριος τοῖς πατράσιν σου ὡς σήμερον
19. καὶ ἔσται ἐὰν λήθῃ ἐπιλάθῃ κυρίου τοῦ θεοῦ σου καὶ πορευθῇς ὀπίσω θεῶν ἑτέρων καὶ λατρεύσῃς αὐτοῖς καὶ προσκυνήσῃς αὐτοῖς διαμαρτύρομαι ὑμῖν σήμερον τόν τε οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ὅτι ἀπωλείᾳ ἀπολεῖσθε
20. καθὰ καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη ὅσα κύριος ἀπολλύει πρὸ προσώπου ὑμῶν οὕτως ἀπολεῖσθε ἀνθ’ ὧν οὐκ ἠκούσατε τῆς φωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν
Lábjegyzetek:
8:2-3 - Isten átvezette Izraelt a pusztán, hogy próbára tegye őket, és megtanítsa rájuk támaszkodni. A központi tanulság az, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem minden szóval, amely Isten szájából származik (lásd még Máté 4:4 és Lukács 4:4).
8:5-6 - Isten úgy fegyelmezi népét, mint egy apa gyermekeit, kinyilatkoztatva gondoskodását és atyai szeretetét. Az Isten parancsolatainak való engedelmesség válasz a szeretetteljes fegyelemre (lásd még Zsidók 12:5-6 és Példabeszédek 3:11-12).
8:7-9 - Isten megígéri, hogy Izraelt gazdag és termékeny földre vezeti, kiemelve hűségét ígéreteinek beteljesítésében. Az ígéret földje Isten gondoskodásának és gondoskodásának képe (lásd még 5Móz 11:10-12 és Zsolt 105:42-44).
8:10-11 - Mózes figyelmezteti az embereket, hogy emlékezzenek Istenre, és hálát adjanak neki, miután beléptek az Ígéret földjére, és boldogulnak. A hálátlanság és Istenről való feledékenység lelki veszélyek (lásd még 5Móz 6:12 és Zsolt 103:1-2).
8:17-18 - Az embereket figyelmeztetik, hogy ne bízzanak saját erejükben és képességeikben, hanem ismerjék fel, hogy Isten az, aki hatalmat ad a vagyon megszerzésére. Hangsúlyozzák az Istentől való függést az élet minden területén (lásd még 1Korinthus 4:7 és Jakab 1:17).
Kapcsolódó versek Deuteronômio, 8:
Az 5Mózes 8. fejezete a vadon tanulságaira reflektál. Hogyan alakítják a megpróbáltatások Isten népének hitét? Ez a jelentős szöveg felidézi az isteni gondoskodást a sivatagban eltöltött 40 év során, óva int a büszkeségtől és az önbizalomtól, és hálára buzdít. A fejezet kiemeli Isten szeretetteljes fegyelmezését, a manna csodálatos ellátását és az alázat nélküli boldogulás veszélyeit. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek ennek az elmélkedő fejezetnek a mélyreható témáihoz kapcsolódnak.
Máté 4:4: "Jézus így válaszolt: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden szóval, amely Isten szájából származik." - Jézus Sátán kísértésére válaszolva közvetlenül idézi az 5Móz 8:3-at.
1Korinthus 10:9: "Nem szabad próbára tenni az Urat, ahogy néhányan tették, és kígyók ölték meg őket." - Pál utal az 5Móz 8:2-ben található figyelmeztetésre, hogy ne tegyük próbára Istent.
Zsidók 12:11: "Jelenleg úgy tűnik, hogy egyetlen fegyelem sem örömre ad okot, inkább szomorúságra. Később azonban megteremti az igazságosság és a béke gyümölcsét azok számára, akiket ez képezett." - Ez a rész az 5Móz 8:5 témáját tükrözi az isteni fegyelemről.
1Timóteus 6:17: "Parancsold meg azoknak, akik ebben a világban gazdagok, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a gazdagság bizonytalanságába helyezzék reményüket, hanem Istenben, aki mindennel gazdagon ellát bennünket, hogy megelégedjünk." - Pál megismétli az 5Móz 8:17-18 figyelmeztetését, hogy ne felejtsük el Istent a jólétben.
Jelenések 3:17: "Azt mondod: gazdag vagyok, gazdagságra tettem szert, és nincs szükségem semmire. Nem ismeri fel azonban, hogy nyomorult, együttérzésre érdemes, szegény, vak és meztelen." - Ez a rész az 5Móz 8:11-14-ben található figyelmeztetést tükrözi, hogy ne felejtsük el Istent a jólétben.
FAQ:
Mennyire fontos emlékezni a sivatagban töltött időre?
A pusztában eltöltött időkre való emlékezés arra tanítja Izraelt, hogy bízzon Istenben, és ne felejtse el, hogy Ő volt az, aki fenntartotta és elvezette őket az Ígéret Földjére. (5Mózes 8:2)
Mit akart Isten megtanítani az embereknek azzal, hogy megengedte az éhínséget a sivatagban?
Isten meg akarta tanítani, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem minden szóval, amely Isten szájából származik. (5Mózes 8:3)
Mi a veszélye annak, hogy a jólétben elfelejtjük Istent?
Fennáll a veszély, hogy az emberek arrogánssá válnak, azt gondolva, hogy jólétük saját erejükből fakad, elfelejtve, hogy Isten áldotta meg őket. (5Mózes 8:17-18)
Hogyan viselkedjenek az emberek, amikor megkapják az Ígéret Földjét?
Az embereknek emlékezniük kellett Istenre, követniük kellett parancsolatait, és nem szabad elfelejteni, hogy Ő adta nekik a földet és annak áldásait. (5Mózes 8:10-11)
Miért fontos felismerni, hogy Isten minden áldás forrása?
Ha Istent ismerjük el minden áldás forrásának, az segít az embereknek megőrizni az alázatosságot és a hálát. (5Mózes 8:18)
