1. Bildad of Shuah spoke next. He said:
2. What prevents you others from saying something? Think -- for it is our turn to speak!
3. Why do you regard us as animals, considering us no more than brutes?
4. Tear yourself to pieces if you will, but the world, for all your rage, will not turn to desert, the rocks will not shift from their places.
5. The light of the wicked must certainly be put out, the lamp that gives him light cease to shine.
6. In his tent the light is dimmed, the lamp that shone on him is snuffed.
7. His vigorous stride loses its power, his own designs falter.
8. For into the net his own feet carry him, he walks into the snares.
9. A spring grips him by the heel, a trap snaps shut, and he is caught.
10. Hidden in the ground is a snare to catch him, pitfalls lie across his path.
11. Terrors threaten him from all sides following him step by step.
12. Hunger becomes his companion, by his side Disaster stands.
13. Disease devours his skin, Death's First-Born gnaws his limbs.
14. He will be torn from the shelter of his tent, and you will drag him to the King of Terrors.
15. You can live in the tent, since it is no longer his, and brimstone will be scattered on his sheepfold.
16. Below, his roots dry out and his branches are blasted above.
17. His memory fades from the land, his name is forgotten in the countryside.
18. Driven from the light into the darkness, he is banished from the world,
19. without issue or posterity among his own people or a single survivor where he used to live.
20. His end appals the west and fills the east with terror.
21. Such indeed is the fate of the places where wickedness dwells -- the home of everyone who knows not God.
Lábjegyzetek:
18:1-4 - Bildad kritizálja Jóbot álláspontja miatt, és arra ösztönzi, hogy szenvedését tekintse a bűn következményeként. Ez azt a tendenciát mutatja, hogy valakit keresünk, aki hibáztatható az emberi szenvedésért, figyelmen kívül hagyva a fájdalom összetettségét (lásd még János 9:1-3 és Lukács 13:1-5).
18:5-21 - Bildad leírja a gonoszok sorsát, hangsúlyozva, hogy az igazságtalanság pusztuláshoz vezet. Ez a leírás az isteni megtorlás és igazságosság látomását tárja fel, megmutatva az igazak és a gonoszok közötti különbséget (lásd még Zsoltárok 1:4-6 és Példabeszédek 11:21).
18:22-24 - A sötétség és a pánik képei a gonoszok állapotának leírására szolgálnak. Ez az ábrázolás figyelmeztetés az Istentől való elfordulás következményeire és az igazság világosságában való megmaradás fontosságára (lásd még 1 János 1:5-7 és Efézus 5:8-10).
18:25-21 - Bildad azzal érvel, hogy a csapás nem jön ok nélkül, és az isteni igazságosság győz. Az az elképzelés, hogy Isten igazságos, és a cselekedeteknek következményei vannak, a szenvedés teológiájának sarokköve (lásd még Galata 6:7-8 és Róma 2:6).
18:22 - Bildad azt állítja, hogy a gonoszoknak nincs reményük a halál után, és rávilágít arra, hogy Isten alapelvei szerint kell élniük az értelmes élet biztosítása érdekében. A túlvilágról való elmélkedés központi helyet foglal el a keresztény hitben (lásd még Máté 25:46 és 1Péter 1:3-4).
Kapcsolódó versek Job, 18:
A Jób 18. fejezete Bildad második beszédét hozza. Hogyan írja le a gonoszok sorsát? Ez az élénk szöveg komor képet fest a bűnösök feletti isteni ítéletről. A fejezet olyan témákat tár fel, mint az isteni igazságszolgáltatás elkerülhetetlensége, a gonoszok terrorja és a gonosztevők kitörölt emlékezete. A 18. Jób Isten ítéletének megalkuvást nem ismerő nézetét képviseli, amely implicit módon Jóbra vonatkozik. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek az ebben a provokatív fejezetben bemutatott erőteljes képekről szólnak.
Zsoltárok 37:35-36: "Láttam egy gonosz és kegyetlen embert, aki úgy virágzott, mint egy lombos fa szülőföldjén, de hamarosan eltűnt; bár kerestem, nem találtam." - Ezek a versek visszhangozzák Bildad beszédét a Jób 18-ban a gonoszok sorsáról.
Példabeszédek 13:9: "Az igazak világossága fényesen világít, de a gonoszok lámpása kialszik." - Ez a közmondás a Jób 18:5-6 témáját tükrözi, ahol Bildad arról beszél, hogy a gonoszok fénye kialszik.
Ésaiás 14:20-21: "Nem lesz olyan temetésed, mint az övék, mert elpusztítottad nemzetedet, és megölted népedet. A gonosztevők leszármazottai soha többé ne kerüljenek szóba! Készítsen helyet, ahol megölheti gyermekeit; szenvedni fognak őseik bűnéért. Nem kelnek fel, hogy örököljék a földet, és nem építenek városokat, hogy betöltsék a világot." - Ez a gonoszok sorsáról szóló rész Bildád leírásához kapcsolódik a Jób 18:19-21-ben.
Máté 7:26-27: "De mindenki, aki hallja ezeket a szavaimat, és nem cselekszi azokat, olyan, mint a bolond, aki homokra építette a házát. Esett az eső, kiáradtak a folyók, fújtak a szelek, és nekiütköztek annak a háznak, és az ledőlt. És az esése nagyszerű volt." - Jézus példázata a homokra épített házról a Jób 18:14-15 témáját visszhangozza a gonoszok bizonytalanságáról.
2Péter 2:17: "Ezek az emberek víz nélküli szökőkutak és a vihar által sodort köd. A legsűrűbb sötétség nekik van fenntartva." - Péter leírása a hamis tanítókról Bildad nyelvezetére vonatkozik a Jób 18:18-ban, amely arról szól, hogy a gonoszok a sötétségből a sötétségbe taszítják.
FAQ:
Mit vitat Bildad Jób ellen a Jób 18-ban?
Bildad arroganciával vádolja Jóbot, és azt állítja, hogy a gonoszok sorsa a pusztulás. Azt sugallja, hogy Jób a bűne miatt szenved. (Jób 18:5-21)
Hogyan írja le Bildad a gonoszok végét?
Azt mondja, hogy a gonoszokat megemészti a csapás, emlékük eltűnik, leszármazottjaik pedig elpusztulnak, ami arra utal, hogy Jób el van ítélve. (Jób 18:5-21)
Miért fedd meg Bildad Jóbot?
Feldühíti Jób ellenállása, és ragaszkodik ahhoz, hogy Isten mindig megbüntesse a gonoszokat, ami arra utal, hogy Jóbnak el kell ismernie bűnösségét. (Jób 18:2-4)
Mi a sorsa az igazságtalanoknak Bildad szerint?
Azt állítja, hogy az igazságtalanokat kiirtják, házukat elpusztítják, emléküket pedig eltörlik a földről, ez a sors, amire utal, Jób sorsa. (Jób 18:14-19)
Miben különbözik Bildad igazságosságról alkotott nézete Jóbétól?
Bildad úgy véli, hogy a szenvedés mindig bűnt jelez, Jób viszont azt állítja, hogy az igazak is szenvedhetnek igazságtalanul. (Jób 18:5-21)
