Fejezet 4
1. Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.
2. Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta õket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott.
3. Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.
4. Ebben az idõben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben.
5. Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel.
6. Elküldött és magához hívatta a naftalibeli Kedesbõl Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: "Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül.
7. Felvonultatom ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom."
8. Bárák így válaszolt neki: "Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet."
9. "Veled megyek - válaszolta neki -, de utadon nem a tiéd lesz a dicsõség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát." Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe.
10. Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment.
11. A kenita Héber elvált Kain törzsétõl és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannaim tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestõl.
12. Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére.
13. Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjébõl a Kison-patakhoz.
14. Erre Debora így szólt Bárákhoz: "Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr elõtted halad!" Bárák levonult a Tábor hegyérõl, s tízezer ember követte.
15. Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekerérõl és gyalog menekült.
16. Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget. Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem.
17. Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt.
18. Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: "Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!" Betért tehát a sátrába, és õ betakarta egy szõnyeggel.
19. Így szólt hozzá Sziszera: "Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok." Megnyitotta hát a tömlõt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta.
20. "Állj ki a sátor ajtajához - mondta neki -, s ha valaki jön és megkérdezi tõled: "Van itt valaki? - feleld azt, hogy nincs."
21. Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt. Így halt meg.
22. Közben odaért Bárák, aki üldözõbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: "Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel". Bement, s Sziszera ott feküdt holtan - a cövek kiállt a halántékából.
23. Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai elõtt.
24. Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.
Fejezet 5
1. Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek:
2. Izraelben a harcosok kibontották hajukat, a nép nagylelkûen viselkedett. Áldjátok az Urat!
3. Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Az Úr dicsõségére énekelek. Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét.
4. Amikor kivonultál, Uram, Szeirbõl, és átvonultál Edom mezein, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhõk vizet ontottak.
5. A hegyek megremegtek az Úr elõtt, az Úr, Izrael Istene elõtt.
6. Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek.
7. A falvak kihaltak Izraelben. S kihaltak is maradtak, míg te, Debora nem jöttél, föl nem keltél, Izraelnek anyja.
8. Isten harcosai elnémultak, öt városnak sem volt egyetlen pajzsa, sem lándzsája negyvenezernek Izraelben.
9. Szívem Izrael vezéreiért dobog, s azokért, akik oly készségesek a népben. Áldjátok az Urat!
10. Ti, akik fehér szamárra szálltok és szõnyegre ültök, s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek,
11. csatlakozzatok az itatóvályuknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.]
12. Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket! Bátorság, rajta, Bárák! Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoam fia!
13. Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hõshöz.
14. Efraim vezérei a völgyben vannak. Testvéred, Benjamin a tieid között. Makirból levonultak a vezérek, és Zebulunból is, akik a parancsnoki pálcát tartják.
15. Isszachár vezérei Deborával tartanak, Naftali meg Bárákkal, nyomában halad a völgyben. Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.
16. Miért maradtál ott az akolban, furulyát hallgatni nyájad körében? [Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.]
17. Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötõiben.
18. Zebulun olyan nép, amely szembenéz a halállal, s Naftali is a dombvidéken.
19. Királyok jöttek és csatasorba álltak, Kánaán királyai harcba szálltak Megiddó vizei mellett Tanachnál, de ezüstöt zsákmányul nem szereztek.
20. Az ég magasából harcoltak a csillagok, s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen.
21. A Kison-patak elsodorta õket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erõre!
22. A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik.
23. Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hõsök közé.
24. Legyen áldott az asszonyok közül Jáel, [a kenita Héber felesége], az asszonyok közül, akik a sátrakban laknak, legyen áldott.
25. Vizet kért, s õ tejet adott neki, drága kancsóból tejszínnel kínálta.
26. Kezével megragadta a cöveket, és jobbjával a kalapácsot. Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét, átfúrta, szétverte halántékát.
27. Lába elé zuhant, oda roskadt, ott terült el, lába elé rogyott, oda omlott. Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki.
28. Kihajolt az ablakon és nézelõdött Sziszera anyja a rács mögül. "Hol késik szekere, miért nem jön? Miért érkezik késve fogata?"
29. Legokosabb udvarhölgye így felelt, e szavakkal válaszolt neki:
30. "Bizonyára összegyûjtik és elosztják a zsákmányt: egy leányt, két leányt minden katonának, egy tarka ruhát, két tarka ruhát Sziszerának, egy kendõt, két kendõt az én nyakamra!"
31. Így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel. Az ország nyugton élt negyven esztendeig.
