Fejezet 19
1. Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
2. "Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmi fogyatékossága, s amely még nem volt igába fogva.
3. Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessék ki a táboron kívülre, és vágják le a szeme láttára.
4. Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a vérébõl, s hintsen hétszer egy keveset a vérébõl a megnyilatkozás sátora bejáratának irányába.
5. Utána égessék el a tehenet a szeme láttára; a bõrét, a húsát és a vérét a belsõ részeivel együtt égessék el.
6. Majd vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja bele a tûzbe, amelyben a tehén ég.
7. Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad.
8. Aki elégette, szintén mossa ki ruháját, mossa le testét vízzel, de estig õ is tisztátalan marad.
9. Egy férfi, aki tiszta, gyûjtse össze a tehén hamvait, s a táboron kívül helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, s szolgáljon Izrael fiainak közössége számára tisztítóvíz készítésére, hiszen (a tehén) engesztelõ áldozati adomány.
10. Hanem aki a hamvakat összegyûjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés:
11. Aki halottat, bármilyen emberi tetemet megérint, hét napig tisztátalan.
12. Ezért tisztíttassa meg magát vele a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta.
13. Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ilyen embert ki kell irtani Izrael fiai közül. Mert nem hintették meg tisztítóvízzel, tisztátalan marad; tisztátalansága továbbra is rajta marad.
14. A következõ is törvény: Ha meghal valaki egy sátorban, az, aki belép a sátorba, vagy benn tartózkodik a sátorban, hét napig tisztátalan;
15. az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik.
16. Ugyanígy az is, aki a nyílt mezõn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan.
17. Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelõ áldozat hamvaiból, s egy edényben öntsenek rá élõ vizet.
18. Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hitse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett.
19. A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz.
20. Aki azonban tisztátalanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségbõl, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel, s tisztátalan maradt.
21. Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan.
22. S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad."
Fejezet 20
1. Az elsõ hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették.
2. A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverõdtek Mózes és Áron ellen.
3. Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: "Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe elõtt!
4. Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt?
5. Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyû vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szõlõ, se gránátalma, még ivóvíz sem?"
6. Mózes és Áron azonban eltûntek a közösség szeme elõl, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsõsége,
7. s az Úr így szólt Mózeshez:
8. "Fogd a botot, gyûjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben."
9. Mózes elvette a botot az Úr színe elõl, ahogy parancsolta neki.
10. Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: "Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebbõl a sziklából?"
11. Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bõséges víz fakadt belõle, s ivott a közösség jószágával együtt.
12. Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsõítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik."
13. Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, õ pedig kinyilvánította szentségét.
14. Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: "Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért.
15. Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal.
16. Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel.
17. Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szõlõkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden."
18. Edom azonban ezt válaszolta: "Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened."
19. Izrael fiai újra üzentek: "Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedbõl, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek."
20. Mégis így felelt: "Nem vonulhatsz át!" S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene.
21. Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetõvé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte.
22. Izrael fiai - az egész közösség - Kádesbõl elindulva elérkezett Hór hegyéhez.
23. Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
24. "Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak.
25. Vedd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel Hór hegyére.
26. Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal."
27. Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére.
28. Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyrõl,
29. s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.
