Biblia egy év alatt.

A hatvankilencedik napon a Mózes 21. fejezete a nép győzelmeit és megpróbáltatásait meséli el, beleértve a rézkígyó epizódját is, amely a Krisztusban való üdvösséget jelképezi. Az 5Mózes 22. fejezete az együttérzés és a társadalmi felelősségvállalás törvényeit mutatja be. A 102. zsoltár egy bajba jutott ember szívből jövő imája, aki helyreállításért kiált, emlékeztetve minket arra, hogy Isten meghallja a tehetetlenséget, és nemzedékről nemzedékre ugyanaz marad.

1. Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felõli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette.

2. Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: "Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is."

3. Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának.

4. Hór hegyétõl a Sás-tenger felé vezetõ úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba

5. és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: "Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!"

6. Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták õket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.

7. Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: "Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!" Mózes tehát közbenjárt a népért.

8. S az Úr így válaszolt Mózesnek: "Csinálj egy tüzes kígyót, s erõsítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!"

9. Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.

10. Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort.

11. Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre esõ pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett.

12. Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort.

13. Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le... Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között.

14. Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: "...Váheb Szufában és Arnon patakja

15. meg a vízmosás, amely Árnál kezdõdik s Moáb határára támaszkodik."

16. ...Innét Berbe mentek... Ez az a kút, amelyrõl ezt mondta az Úr Mózesnek: "Gyûjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!"

17. Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: "Törj fel víz! Zengjetek dalt róla!

18. Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!" ... Berbõl Mattanába,

19. Mattanából Nachalielbe, Nachalielbõl Bamotba,

20. Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra nézõ Piszgánál.

21. Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel:

22. "Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szõlõkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon."

23. De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sõt, Szichon egybegyûjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt.

24. Izrael azonban legyõzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé.

25. Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben.

26. Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Õ Moáb elsõ királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig.

27. Ezért éneklik gúnyosan a költõk: "Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa!

28. Igen, tûz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait!

29. Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya.

30. Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig."

31. Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén,

32. Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiûzték az ott lakó amoritákat.

33. Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük.

34. De az Úr azt mondta Mózesnek: "Ne félj tõle, mert kezedbe adom egész népével és országával együtt, hogy azt tedd vele, amit az amoriták királyával, Szichonnal tettél, aki Hesbonban székelt."

35. Így legyõzték fiaival és egész népével együtt, úgyhogy senki sem volt, aki élve maradt, vagy megmenekült volna, országát pedig elfoglalták.

1. Ha látod, hogy testvéred ökre vagy juha elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvéredhez.

2. Ha testvéred nem lakik a közelben vagy nem ismered, vezesd a magad házába, s maradjon nálad, míg testvéred nem megy keresni. Akkor add neki vissza.

3. Így tégy szamarával, ruhájával és minden elveszett holmival, amit testvéred elhagy s te megtalálsz; ne tagadd meg segítségedet.

4. Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre összecsuklik az úton, ne maradj tétlen, hanem segíts fölemelni.

5. A nõk ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se nõi ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.

6. Ha útközben meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyamadarat a fiókákkal együtt.

7. Ha a fiókákat ki is szeded, az anyamadarat hagyd elrepülni, hogy jól menjen a sorod és sokáig élj.

8. Amikor új házat építesz, a tetõre csinálj kerítést, különben vérnek bûne száll házadra, ha valaki leesik róla.

9. Szõlõdbe ne ültess kétfélét, különben az egész a szentélyt illeti, az elvetett mag is, a szõlõ termése is.

10. Amikor szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral.

11. Ne ölts magadra gyapjúból és lenbõl vegyesen szõtt ruhát.

12. Köntösödnek, amellyel befeded magad, csinálj a négy csücskére bojtokat.

13. Ha valaki feleségül vesz egy nõt, együtt él vele, de aztán megunja,

14. hibákat fog rá és rossz hírbe hozza, mondván: "Elvettem ezt az asszonyt, de mikor magamhoz vettem, nem találtam érintetlennek",

15. a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek.

16. A fiatalasszony apja adja elõ a város véneinek: "Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez.

17. De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei." Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedõt.

18. Aztán a város vénei ragadják meg a házasembert és fenyítsék meg.

19. Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüst sékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelbõl való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el.

20. Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének,

21. vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget ûzve gyalázatos dolgot mûvelt Izraelben. Irtsd ki, ami gonosz, körödbõl!

22. Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelbõl!

23. Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele,

24. vezessétek mind a kettõjüket a város kapujához és kövezzétek õket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödbõl.

25. Ha ellenben a határban találkozik a férfi az eljegyzett lánnyal, s erõszakkal teszi magáévá, úgy hál vele együtt, akkor csak a férfi haljon meg, aki együtt hált vele.

26. A lánnyal ne csinálj semmit, a lányt nem terheli halállal büntetendõ bûn. Ez az eset ahhoz hasonló, amikor valaki megtámadja embertársát és agyonüti.

27. Mivel a határban találkoztak, az eljegyzett lány hiába is kiáltozott volna, nem volt senki, aki segítségére lehetett volna.

28. Ha valaki még el nem jegyzett érintetlen lánnyal találkozik, aztán leteperi és együtt hál vele, úgyhogy tetten érik,

29. akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüst sékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tõle.

1. (Egy szenvedõ imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)

2. Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé!

3. Ne rejtsd el elõlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam!

4. Mert napjaim tovatûnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tûz.

5. Kiaszott, mint a fû, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem.

6. Sóhajtozván emésztem magam, bõröm csontomra tapadt.

7. Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.

8. Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetõn.

9. Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak.

10. Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül.

11. Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz,

12. napjaim olyanok, mint a sûrûsödõ árnyék, magam meg elszáradok, mint a fû.

13. Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át.

14. Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idõ, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra.

15. Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el õket romjain.

16. Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged elõtt:

17. Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében,

18. ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat.

19. Jegyezzék fel ezt a jövõ nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.

20. Mert az Úr letekintett fönséges szentélyébõl, rátekintett a földre az égbõl.

21. Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat.

22. hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsõségét,

23. ha majd összegyûlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24. Útközben megtört az erõm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma).

25. Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnõnek minden nemzedéken.

26. Az idõ kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása.

27. Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled õket, mint a ruhát, és megváltoznak.

28. De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.

29. Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed elõtt mindörökre,