Biblia egy év alatt.

A 319. napon Lukács 17-19 tanításokat közöl a megbocsátásról, a hitről, az alázatosságról és Isten országáról, beleértve az emberi felfogást meghaladó csodákat és példázatokat. A Példabeszédek 26:13-16 emlékeztet minket arra, hogy fontos szorgalmasan cselekedni, és nem ellustulni, illetve nem becsapni magunkat a saját látszólagos bölcsességünk által.

Fejezet 17

1. Aztán, így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botrányok elõ ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza õket.

2. Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.

3. Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki.

4. Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy "bánom", bocsáss meg neki."

5. Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet."

6. Az Úr ezt felelte: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.

7. Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezõrõl hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz.

8. Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is?

9. Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait?

10. Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük."

11. Jeruzsálembe menet Szamaria és Galilea határa mentén vitt az útja.

12. Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak

13. és jó hangosan kérték: "Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!"

14. Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak." Útközben megtisztultak.

15. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsõítette az Istent,

16. s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt.

17. Jézus megkérdezte: "Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt?

18. Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsõítse az Istent?"

19. Aztán hozzá fordult: "Állj fel és menj! A hited meggyógyított."

20. A farizeusok megkérdezték tõle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Az Isten országa nem jön el szembetûnõ módon.

21. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van."

22. Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

23. Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda!

24. Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétõl a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is.

25. Elõbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tûrnie, hogy ez a nemzedék megvesse.

26. És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is.

27. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította õket.

28. Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek.

29. Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénesõ esett az égbõl, és mind elpusztította õket.

30. Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.

31. Aki azon a napon a háztetõn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte.

32. Gondoljatok Lót feleségére!

33. Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.

34. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

35. Két asszony fog együtt õrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

36. .

37. "Hol, Uram?" - kérdezték. "Ahol a hulla van - felelte - odagyûlnek a saskeselyûk."

Fejezet 18

1. Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.

2. Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, Istentõl nem félt, emberektõl nem tartott.

3. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

4. Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentõl nem félek, embertõl nem tartok,

5. de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön."

6. Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró?

7. Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja õket?

8. Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"

9. Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla gyõzõdve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:

10. "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

11. A farizeus odaállt elõre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörõ, mint ez a vámos is.

12. Kétszer böjtölök hetenként, mindenembõl tizedet adok. -

13. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bûnösnek! -

14. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."

15. Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították õket.

16. Jézus azonban odahívta õket. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok õket, mert ilyeneké az Isten országa.

17. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda."

18. Egy elõkelõ ember megkérdezte: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?"

19. Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.

20. Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat."

21. Az kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta."

22. Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: "Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem."

23. Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

24. Amikor Jézus ezt látta, így szólt: "Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába!

25. Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."

26. Erre hallgatói megkérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?"

27. Ezt felelte: "Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges."

28. Most megszólalt Péter: "Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged."

29. Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,

30. hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendõ másvilágban pedig az örök életet."

31. Akkor félrevonta a tizenkettõt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek.

32. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik.

33. Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad."

34. Mit sem értettek belõle. Ez a beszéd olyan homályos volt elõttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.

35. Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett.

36. Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt.

37. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra.

38. Erre elkezdett kiabálni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"

39. Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"

40. Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte:

41. "Mit akarsz tõlem, mit tegyek?" Azt válaszolta: "Uram, hogy lássak!"

42. Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett."

43. Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsõítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.

Fejezet 19

1. Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta.

2. Élt ott egy Zakeus nevû tehetõs ember, a vámosok feje.

3. Szerette volna látni Jézust szemtõl szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetû volt.

4. Így hát elõrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.

5. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom."

6. Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta.

7. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bûnös emberhez tér be megpihenni.

8. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette."

9. Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen õ is Ábrahám fia.

10. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett."

11. Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak:

12. "Egy fõember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen.

13. Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek.

14. Polgártársai gyûlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen.

15. Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta.

16. Jött az elsõ, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott.

17. Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hû voltál, hatalmad lesz tíz város felett.

18. Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett.

19. Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek.

20. Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendõbe kötöttem és eldugtam,

21. féltem ugyanis tõled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. -

22. A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem.

23. Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?

24. Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tõle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott.

25. Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. -

26. Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van.

27. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára."

28. Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé.

29. Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két tanítványát

30. ezzel a megbízatással: "Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.

31. Ha valaki megkérdezné tõletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak."

32. A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik.

33. Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?"

34. "Szüksége van rá az Úrnak" - válaszolták,

35. és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.

36. Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették elõtte.

37. Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtõjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt:

38. "Áldott az Úr nevében érkezõ király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsõség a magasságban!"

39. A tömegbõl néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, hallgattasd el tanítványaidat!"

40. "Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni."

41. Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta.

42. "Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elõl.

43. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelõl ostromol.

44. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét."

45. Aztán bement a templomba és kiûzte onnan a kereskedõket.

46. "Írva van - mondta nekik -: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek."

47. Ott tanított mindennap a templomban. A fõpapok és az írástudók az életére törtek,

48. de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.

13. A lusta azt mondja: "Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!"

14. Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvõhelyén.

15. Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye.

16. Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni.