Biblia egy év alatt.

A 318. napon Lukács 13-16 kulcsfontosságú példabeszédeket emel ki, köztük a kopár fügefát, a nagy lakomát és a tékozló fiút, feltárva Isten emberiség iránti szívét. A Példabeszédek 26:10-12 emlékeztet minket arra, hogy a bölcsesség alázatot és figyelmet igényel, és hogy ne hagyjuk magunkat elragadtatni az elbizakodottságtól vagy a meggondolatlanságtól.

Fejezet 13

1. Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.

2. Erre ezt mondta: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bûnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak?

3. Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bûnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind.

4. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádõlt Siloámban a torony, és agyonzúzta õket, azt hiszitek, hogy bûnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki?

5. Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bûnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."

6. Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szõlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.

7. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?

8. De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom,

9. hátha terem jövõre? Ha mégsem, akkor majd kivágod."

10. Szombaton az egyik zsinagógában tanított.

11. Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni.

12. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtõl."

13. Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsõítette az Istent.

14. Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: "Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!"

15. De az Úr válaszolt neki: "Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok?

16. De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitõl szombati napon?"

17. E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.

18. Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam?

19. Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között."

20. Majd folytatta: "Mihez hasonlítsam Isten országát?

21. Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérõ lisztbe, és az egész megkelt tõle."

22. A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig.

23. Valaki megkérdezte tõle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki:

24. "Igyekezzetek a szûk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni.

25. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok.

26. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál.

27. De õ megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevõk!

28. Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve.

29. Jönnek majd keletrõl és nyugatról, északról és délrõl, és helyet foglalnak az Isten országában.

30. És íme, vannak utolsók, akik elsõk lesznek, és vannak elsõk, akik utolsók lesznek."

31. Még abban az órában fölkereste néhány farizeus. Figyelmeztették: "Menj el innen, ne maradj itt tovább! Heródes meg akar ölni."

32. Ezt válaszolta nekik: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöt ûzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be.

33. Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

34. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! Hányszor volt, hogy egybe akartam gyûjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyûjti csibéit, de nem akartad.

35. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok többé, míg el nem jön az idõ, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"

Fejezet 14

1. Amikor Jézus szombaton egy vezetõ farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték.

2. Íme, elõtte állt egy vízkóros ember.

3. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?"

4. Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.

5. Aztán hozzájuk fordult: "Ha valamelyiteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?"

6. Erre nem tudtak mit felelni.

7. A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az elsõ helyeket.

8. "Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a fõhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad elõkelõbb is.

9. Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.

10. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg elõtt.

11. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik."

12. Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.

13. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.

14. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."

15. Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: "Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában."

16. Erre ezt válaszolta: "Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott.

17. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van.

18. De elkezdtek mentegetõzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki.

19. A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek õket kipróbálni. Kérlek, ments ki.

20. Ismét más ezt mondta: Megnõsültem, azért nem mehetek.

21. Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.

22. A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.

23. Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam.

24. Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat."

25. Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt:

26. "Ha valaki követni akar, de nem gyûlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nõvéreit, sõt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.

27. Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

28. Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le elõbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzébõl, hogy fel is építse?

29. Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja:

30. Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.

31. Vagy melyik király nem ül le, mielõtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?

32. Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér.

33. Így hát aki közületek nem mond le mindenérõl, amije csak van, nem lehet a tanítványom.

34. A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?

35. Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"

Fejezet 15

1. A vámosok és a bûnösök mind jöttek, hogy hallgassák.

2. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bûnösökkel áll szóba, sõt eszik is velük" - mondták.

3. Erre mondott nekik egy példabeszédet:

4. "Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belõlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja?

5. Ha megtalálja, örömében vállára veszi,

6. hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!

7. Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérõ bûnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.

8. Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

9. És ha megtalálja, összehívja barátnõit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett drachmámat! -

10. Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérõ bûnösnek."

11. Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia.

12. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám esõ részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.

13. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.

14. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.

15. Erre elment és elszegõdött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket õrizni.

16. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.

17. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bõvelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt.

18. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.

19. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.

20. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messzirõl meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

21. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.

22. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyûrût, és a lábára sarut.

23. Vezessétek elõ a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,

24. hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

25. Az idõsebbik fiú kint volt a mezõn. Amikor hazatérõben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.

26. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt.

27. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben elõkerült - felelte.

28. Erre õ megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.

29. De õ szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal.

30. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nõkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. -

31. Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.

32. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."

Fejezet 16

1. Aztán a tanítványokhoz fordult: "Egy gazdag embernek volt egy intézõje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.

2. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felõled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intézõ.

3. Az intézõ így gondolkodott magában: Mitévõ legyek? Uram elveszi tõlem az intézõséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.

4. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézõségbõl.

5. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsõt: Mennyivel tartozol uramnak?

6. Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.

7. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat.

8. Az úr dicsérte a mihaszna intézõt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

9. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.

10. Aki a kicsiben hû, az a nagyban is hû. Aki a kicsiben hûtlen, az hûtlen a nagyban is.

11. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit?

12. És ha a máséban nem voltatok hûek, ki adja oda nektek a tiéteket?

13. Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak."

14. Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte.

15. De õ kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek elõtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten elõtt megvetést érdemel.

16. A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erõfeszítés nélkül.

17. Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vesszõ is elvesszen a törvénybõl.

18. Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétõl elbocsátott asszonyt vesz el.

19. Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett.

20. Volt egy Lázár nevû koldus is, ez ott feküdt a kapuja elõtt, tele fekéllyel.

21. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.

22. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették.

23. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messzirõl Ábrahámot és kebelén Lázárt.

24. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hûsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrõdöm ezekben a lángokban.

25. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.

26. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.

27. Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba.

28. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse õket, nehogy õk is ide jussanak a gyötrelmek helyére.

29. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.

30. De az erõsködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bûnbánatot tartanak.

31. Õ azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."

10. Mint a vadász, aki minden arra menõt meglõ, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel.

11. Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát.

12. Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki.