Biblia egy év alatt.

A 274. napon azt figyeljük meg, hogyan néz szembe Nehémiás az ellenállással, és hogyan erősíti meg a nép hitét Jeruzsálem falainak újjáépítésében. Eszter könyve 1-2. fejezete bemutatja Eszter felemelkedését és a perzsa udvarban lezajlott korai eseményeket, míg a Példabeszédek 20:27-30 az önuralomról, a fegyelemről és a bölcsesség mindennapi életben való alkalmazásának értékéről tanít minket.

Fejezet 4

1. Amikor Szanaballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és Asdod lakói megtudták, hogy Jeruzsálem falának helyreállítása elõrehaladt, hiszen a rések eltûntek, haragra gyulladtak.

2. Mindannyian összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen, megtámadják és zavart keltenek.

3. Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal õröket állítottunk ellenük.

4. Júda azonban így beszélt: "A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!"

5. Ellenségeink így vélekedtek: "Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk õket és véget vetünk a munkának."

6. De történt, hogy a közelükben lakó zsidók tízszer is figyelmeztettek minket: "Ellenünk vonulnak minden helységbõl, ahol csak laknak!"

7. Felsorakoztak ezért a mélyen fekvõ részeken, a fal mögötti nyílt téren felállítottam a népet a nemzetségek rendjében kardostul, lándzsástul és íjastul.

8. Láttam, hogy félnek, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az elõkelõkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: "Ne féljetek tõlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért."

9. Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk (a dologról), és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához.

10. Ettõl a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött,

11. amely a falat építette. A teherhordók szintén föl voltak fegyverezve: egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították.

12. Az építõk közül is, amíg dolgozott, mindegyik derekára csatolta kardját, az meg, aki a kürtöt fújta, mellettem állt.

13. Így szóltam az elõkelõkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: "Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol:

14. gyûljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk."

15. Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig.

16. Akkortájt még ezt is mondtam a népnek: "Mindenki maradjon éjszakára szolgájával Jeruzsálemben: töltsük az éjszakát õrködéssel, a nappalt pedig munkával!"

17. Én magam, testvéreim, embereim meg a kíséretemben levõ õrök még a ruhánkat sem vetettük le. Mindenki kéznél tartotta fegyverét.

Fejezet 5

1. A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen.

2. Némelyek ezt mondták: "Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat, hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk."

3. Mások így szóltak: "Mezeinket, szõleinket, házainkat kell elzálogosítani, hogy gabonához jussunk az éhínség idején."

4. Voltak, akik így beszéltek: "Kölcsönt kell vennünk földjeinkre és szõleinkre, hogy megfizethessük a királynak az adót.

5. Pedig mi is ugyanolyan húsból valók vagyunk, mint testvéreink, s gyermekeink is olyanok, mint az õ gyermekeik. El kell adnunk fiainkat és lányainkat rabszolgának. Lányaink közül némelyeket már eladtunk! Nem tehetünk ellene semmit, hiszen földjeink és szõleink már másoké lettek."

6. Amikor panaszukat és ezeket a szavakat meghallottam, nagyon megharagudtam.

7. Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az elõkelõket és az elöljárókat. Így szóltam hozzájuk: "Milyen terhet raktok testvéretekre!" Majd népes gyûlést hívtam össze ellenük,

8. és így szóltam hozzájuk: "Mi tehetségünkhöz képest kiváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig most eladjátok testvéreiteket, hogy majd váltsuk ki õket." Erre hallgattak, és nem tudtak mit válaszolni.

9. Aztán folytattam: "Amit tesztek, az nem helyes. Nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy elkerüljétek az ellenséges népek gyalázkodásait?

10. Magam is, testvéreim és embereim is adtunk nekik pénzt és gabonát, s most elengedjük nekik ezt a tartozást.

11. Adjátok nekik késedelem nélkül vissza a földjüket, szõlõjüket, olajfájukat és házukat. Engedjétek el nekik, amivel pénzben, gabonában, borban és olajban tartoznak nektek, amit kölcsönadtatok nekik."

12. Így válaszoltak: "Visszaadjuk, nem követelünk tõlük többé semmit, s úgy teszünk, ahogy mondtad." Erre megeskettem õket - miután odahívtam a papokat -, hogy ígéretük szerint járnak el.

13. Majd kiráztam köntösömet és ezt mondtam: "Isten így rázzon ki házából, vagyonából minden embert, aki nem tartja meg ezt az ígéretet. Ilyen kirázott és üres legyen!" Az egész gyülekezet ráfelelte: "Úgy legyen!" -, és dicsõítette az Urat. A nép pedig a határozat értelmében járt el.

14. Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétõl a 32. évig - tizenkét éven át -, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét.

15. A régi kormányzók ugyanis, akik elõttem voltak, súlyos terheket raktak a népre. Minden napra 40 sékel ezüstöt szedtek tõlük kenyérre való járandóság címén, és szolgáik is szorongatták a népet. Én nem tettem így, istenfélelembõl.

16. A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet. S embereim is mind megfogták a dolog végét.

17. A vezetõk és az elöljárók asztalomnál étkeztek, mintegy százötven férfi, nem számítva azokat, akik a környezõ népek közül csatlakoztak hozzánk.

18. Naponta elkészítettek a költségemre egy ökröt, hat hízott kost s szárnyasokat. Ezenkívül minden tizedik napon hoztak rengeteg tömlõ bort. Mindezek ellenére sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre.

19. Emlékezzél meg, Istenem, a javamra arról, amit ezért a népért tettem.

Fejezet 1

0. (1a) Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszan hónap elsõ napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzsébõl származott, (1b) Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. (1c) Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. (1d) Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. (1e) Egyszer csak elõkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettõ készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. (1f) Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. (1g) A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. (1h) Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtõl, várta pusztulását és hívta az Istent. (1i) Könyörgésükre egy kis forrás bõvízû, nagy folyóvá dagadt. (1k) Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. (1l) Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította - késõ éjszakáig -, hogy behatoljon értelmébe. (1m) Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota õrei voltak. (1n) Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. (1o) A király kérdõre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette õket. (1p) A király följegyeztette a történeteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. (1q) Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. (1r) Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak.

1. Achasvéros idejében történt - ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott -,

2. abban az idõben, amikor Szuza várában királyi trónján ült,

3. uralkodásának 3. évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és fõembereinek.

4. Így akarta királyságának gazdagságát és fényét eléjük tárni, és a saját nagyságát csillogtatni, hosszabb ideig, száznyolcvan napon át.

5. Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében.

6. Fehér gyolcsvásznak, lilába játszó bíborszövetek függtek bíbor és bisszus köteleken, ezüstgyûrûkkel rögzítve a fehér márványoszlopokon. A porfir, fehér márvány, gyöngyház és fekete márvány padozaton arany- és ezüstheverõk álltak.

7. A királyi bort aranykelyhekben szolgálták fel - mind másféle volt -, a király bõkezûségébõl nagy bõségben.

8. A király rendelete értelmében senkit sem kényszerítettek ivásra. A király ugyanis meghagyta minden udvarmesterének, hogy mindenki azt fogyassza, ami jólesik neki.

9. Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában.

10. A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizzetának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak,

11. hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét, koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt.

12. Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett és fellobbant a haragja.

13. A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak.

14. A királyhoz a médek és a perzsák hét fejedelme: Karsena, Setar, Admata, Tarsis, Meresz, Marszena és Memukán állt a legközelebb. Ezek látták a király arcát, és az elsõ helyeket foglalták el a birodalomban.

15. "Mi történjék - kérdezte - törvény szerint Vasti királynéval, amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?"

16. Memukán - a király és a fejedelmek hallatára - így válaszolt: "Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és minden nép ellen is, akik, s amelyek Achasvéros összes tartományában csak vannak.

17. Mert a királyné tette tudomására jut az asszonyoknak, s arra bátorítja fel õket, hogy megvessék férjüket, hiszen azt mondják: Achasvéros király megparancsolta Vasti királynénak, hogy menjen be hozzá, de õ nem ment be.

18. A méd és a perzsa fejedelmek feleségei még ma megtudják a királyné válaszát, s elismétlik a király minden fejedelmének. Ebbõl sok bosszúság és harag származik.

19. Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá.

20. Így amikor a király rendeletét az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony - a legnagyobbtól a legkisebbig - megadja férjének a tiszteletet."

21. Tetszett a tanács a királynak és a fejedelmeknek, és a király Memukán tanácsa szerint járt el.

22. Leveleket küldött a birodalom minden tartományába, minden tartománynak a maga írásával, és minden népnek a maga nyelvén, hogy a maga házában a férfi az úr.

Fejezet 2

1. Ezek után az események után, amikor már lelohadt a haragja, Achasvéros király Vastira gondolt, arra, amit tett és a rendeletre, amit miatta hoztak.

2. A király körül szolgálatot teljesítõ udvari emberek ezért így szóltak hozzá: "Hadd keressünk a királynak szép szûz leányokat.

3. Rendeljen a király birodalmának minden tartományába tisztviselõket, ezek gyûjtsenek össze minden szép szûzleányt Szuza várába, az asszonyok házába, a királyi eunuchnak, Hegének a keze alá, aki az asszonyokra felügyel. Õ majd gondoskodik mindenrõl, ami ékesítésükhöz kell,

4. s az a leány, aki megtetszik a királynak, legyen Vasti helyett a királyné." Tetszett a királynak a beszéd, és így is tettek.

5. Szuza várában élt egy zsidó férfi. Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzsébõl.

6. Jeruzsálembõl hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár, azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el.

7. Gyámapja volt Hadasszának - más néven Eszternek -, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta.

8. Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok õrére.

9. Megtetszett neki a lány és kedvébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálólányt és mellé adta õket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet.

10. Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását.

11. Mardokeus mindennap ott járt-kelt az asszonyok házának udvara elõtt, hogy hírt halljon Eszterrõl: jól van-e, s mi történik vele.

12. Minden lánynak sorban be kellett mennie Achasvéros királyhoz akkor, amikor eltelt a tizenkét hónap, ami alatt az asszonyokra vonatkozó szabályok szerint elõ kellett készülniük: hat hónapig mirhaolajat, másik hat hónapig meg balzsamot és más asszonyi kenetet használtak szépségük ápolására.

13. Amikor a királyhoz ment, minden lány kérhetett, amit akart, megadták neki: azzal léphetett be az asszonyok házából a királyi palotába.

14. Este lépett be és másnap reggel tért vissza az asszonyoknak egy másik házába, amely Saasgaz eunuchra, a mellékfeleségek felügyelõjére volt bízva. Többé nem léphetett be a királyhoz, csak ha a király kívánta és név szerint hívta.

15. Amikor elérkezett az ideje és rákerült a sor, hogy Eszter, Abichajilnak, Mardokeus nagybátyjának a lánya, akit Mardokeus lányává fogadott, bemenjen a királyhoz, nem kért semmi mást, csak amit Hege, a király eunuchja ajánlott neki.

16. És lám, Eszter megnyerte mindenkinek a tetszését, aki csak látta. Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében.

17. A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését, és rokonszenvét jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére, és Vasti helyébe királynévá választotta.

18. Utána a király nagy lakomát rendezett - ez Eszter lakomája volt. Összes fejedelmének és szolgájának pihenõnapot engedélyezett minden tartományban, és királyi bõkezûséggel osztogatott ajándékokat.

19. Amikor, mint a lányok, az asszonyok második házába került,

20. Eszter nem fedte föl származását, sem népét, aszerint, amint Mardokeus meghagyta neki. Eszter ugyanúgy követte Mardokeus utasításait, mint abban az idõben, amikor még a gyámja volt.

21. Mardokeus azokban a napokban a királyi kapunál ült, s értesült róla, hogy két királyi eunuch, Bigtan és Teres, a palota õrei haragjukban összeesküdtek, hogy kezet emelnek a királyra.

22. Amikor Mardokeus megtudta a dolgot, jelentette Eszter királynénak. Eszter meg Mardokeus nevében beszélt a királlyal.

23. Kivizsgálták az ügyet, és igaznak találták a dolgot. A két eunuch bitófára került, aztán a dolgot bejegyezték - a király jelenlétében - az események könyvébe.

27. Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába.

28. A jóság és a hûség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját.

29. Az ifjúnak az erõ a kitüntetése, az öregeknek meg az õsz haj a díszük.

30. Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések.