1. No ano da morte do rei Ozias, eu vi o Senhor sentado num trono muito ele-vado; as franjas de seu manto enchiam o templo.*
2. Os serafins se mantinham junto dele. Cada um deles tinha seis asas; com um par de asas velavam a face; com outro cobriam os pés; e, com o terceiro, voavam.*
3. Suas vozes se revezavam e diziam: “Santo, santo, santo é o Senhor Deus do universo! A terra inteira proclama a sua glória!”.
4. A este brado as portas estremeceram em seus gonzos e a casa encheu-se de fumo.
5. “Ai de mim” – gritava eu –. “Estou perdido porque sou um homem de lábios impuros, e habito com um povo (também) de lábios impuros e, entretanto, meus olhos viram o rei, o Senhor dos exércitos!”
6. Porém, um dos serafins voou em minha direção; trazia na mão uma brasa viva, que tinha tomado do altar com uma tenaz.
7. Aplicou-a na minha boca e disse: “Tendo esta brasa tocado teus lábios, teu pecado foi tirado, e tua falta, apagada”.
8. Ouvi então a voz do Senhor que dizia: “Quem enviarei eu? E quem irá por nós?”. “Eis-me aqui” – disse eu –, “enviai-me.’’
9. “Vai, pois, dizer a esse povo” – disse ele: “Escutai, sem chegar a compreender, olhai, sem chegar a ver.
10. Obceca o coração desse povo, ensurdece-lhe os ouvidos, fecha-lhe os olhos, de modo que não veja nada com seus olhos, não ouça com seus ouvidos, não compreenda nada com seu espírito. E não se cure de novo”.*
11. “Até quando, Senhor?” – disse eu. E ele respondeu: “Até que as cidades fiquem devastadas e sem habitantes, as casas, sem gente, e a terra, deserta;
12. até que o Senhor tenha banido os homens, e seja grande a solidão na terra.
13. Se restar um décimo da população, ele será lançado ao fogo, como o terebinto e o carvalho, cuja linhagem permanece quando são abatidos.” Sua linhagem é um germe santo.*
Bíblia Ave Maria - Minden jog fenntartva.
Lábjegyzetek:
6:1-4 - Ésaiásnak látomása van Isten trónjáról, ahol a szeráfok hirdetik Isten szentségét. Ez a jelenet Isten abszolút tisztaságát és a bűntől való elszakadását hangsúlyozza, tiszteletet és alázatot ébreszt (lásd még Jelenések 4:8 és Zsidók 12:29).
6:5-7 - Ésaiás tudatában bűnének, megtisztulásért kiált. Isten megtisztítja Ézsaiást égő szénnel, ami a megváltást és a szentségre való felhívást jelképezi mindazok számára, akik őt szolgálják (lásd még Zsoltárok 51:10 és 1 János 1:9).
6:8 - Isten megkérdezi: Kit küldjek? Ézsaiás pedig azonnal válaszol: „Itt vagyok, küldj el!” Ez az Isten szolgálatára való hajlandóság az isteni küldetés teljesítésére irányuló elkötelezettséget és készséget példázza (lásd még 2 Mózes 3:10 és Róma 12:1).
6:9-10 - Ésaiás az ítélet üzenetét közvetíti az embereknek, jelezve, hogy meghallják, de nem értik. Ez tükrözi az emberi szív keménységét és a megtérés szükségességét (lásd még Máté 13:14-15 és János 12:40).
6:11-13 - Ésaiás megkérdezi, meddig tart az ítélet, és Isten azt válaszolja, hogy addig tart, amíg a föld el nem pusztul, de a remény ígéretével, mert a maradék megmarad. Ez a látomás felfedi Isten igazságosságát és hűségét (lásd még Róma 11:5 és Ésaiás 1:9).
Kapcsolódó versek Isaías, 6:
Ésaiás 6. fejezete elmondja Ésaiás prófétai elhívását. Hogyan változtatja meg Isten szentsége az életeket? Ez a látomásos szöveg leírja a próféta találkozását a szent Istennel, megtisztulását és megbízatását. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint az isteni transzcendencia, a megtisztulás szükségessége és a prófétai küldetés. Ézsaiás 6. fejezete feltárja Ésaiás prófétai tekintélyének alapját. Gondolkodj el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak e mérföldkőnek számító fejezet átalakuló tapasztalataival.
János 12:41: "Ésaiás ezt azért mondta, mert látta Jézus dicsőségét, és beszélt róla." - János az Ézsaiás 6. fejezetének látomását Krisztus látomásaként értelmezi, összekapcsolva az Ó- és az Újszövetséget.
Jelenések 4:8: "Mindegyiknek hat szárnya volt, és tele voltak szemekkel, a szárnyak körül és alatt. Éjjel-nappal szüntelenül ismételgetik: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő."" - János látomása a mennyei lényekről megegyezik Ézsaiásnak a szeráfokról szóló látomásával az Ésaiás 6:2-3-ban.
ApCsel 28:25-27: "A Szentlélek jól szólt őseikhez Ézsaiás prófétán keresztül, amikor ezt mondta: „Menj ehhez a néphez, és mondd: Még ha mindig hallgatsz is, soha nem fogod megérteni; Még ha mindig látnak is, soha nem veszik észre. [...]'" - Pál az Ézsaiás 6:9-10-et idézi, hogy megmagyarázza, hogy egyes zsidók elutasították az evangéliumot.
Lukács 5:8: "Amikor Simon Péter ezt látta, Jézus lába elé borult, és így szólt: Távozz tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!" - Péter reakciója Jézus szentségére tükrözi Ésaiás válaszát Isten jelenlétére az Ésaiás 6:5-ben.
Efézus 6:19-20: "Imádkozzatok értem is, hogy amikor beszélek, átadják nekem az üzenetet, hogy félelem nélkül tudtára adhassam az evangélium titkát, amelynek láncra kötött követe vagyok. Imádkozzatok, hogy benne maradva bátran beszélhessek, ahogyan kell." - Pál, mint az evangélium „elküldöttje”, megismétli Ésaiás megbízatását az Ézsaiás 6:8-9-ben.
FAQ:
Mi történt, amikor Ésaiás meglátta Isten látomását a templomban?
Ésaiásnak látomása volt Istenről, aki egy trónon ül, és a szeráfok dicsérték őt. Tisztátalannak érezte magát, de egy szeráf megtisztította, aki égő szénnel érintette meg ajkát. (Ézsaiás 6:1-7)
Mit kért Isten Ésaiástól a megtisztulása után?
Isten elhívta Ésaiást, hogy legyen a hírnöke, bár tudta, hogy az emberek makacsok lesznek, és nem hallgatnak rá. Isaiah elfogadta a küldetést. (Ézsaiás 6:8-10)
Mit válaszolt Ézsaiás Isten küldetésére?
Ésaiás gyorsan válaszolt, és azt mondta: "Itt vagyok, küldj el engem", hajlandó volt teljesíteni Isten akaratát a nehézségek ellenére. (Ézsaiás 6:8)
Hogyan írja le Ézsaiás az emberek hitetlenségét?
Ésaiás az emberek szívének keménységéről beszél, arról, hogy vakok és süketek lennének Isten üzenetére, és szenvedni fognak, amiért nem hajlandók meghallgatni. (Ézsaiás 6:9-10)
Mi lenne Ézsaiás Izrael népe érdekében végzett szolgálatának eredménye?
Az eredmény az emberek megkeményedése lenne, de Izrael egy kis része is megmaradna, amit egy "szár" jelképez, amely újra kihajt. (Ézsaiás 6:11-13)