Eclesiastes, 3

1. Para tudo há um tempo, para cada coisa há um momento debaixo do céu:

1. Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:

2. tempo de nascer e tempo de morrer; tempo de plantar e tempo de arrancar o que se plantou.

2. Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.

3. Tempo de matar e tempo de curar; tempo de demolir e tempo de construir.

3. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.

4. Tempo de chorar e tempo de rir; tempo de gemer e tempo de dançar.

4. Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.

5. Tempo de atirar pedras e tempo de ajuntá-las; tempo de abraçar e tempo de apartar-se.*

5. Ideje a kõ eldobálásának, és ideje a kõ összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstõl való tartózkodásnak.

6. Tempo de procurar e tempo de perder; tempo de guardar e tempo de jogar fora.

6. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megõrzésnek, és ideje az eldobásnak.

7. Tempo de rasgar e tempo de costurar; tempo de calar e tempo de falar.

7. Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.

8. Tempo de amar e tempo de odiar; tempo de guerra e tempo de paz.

8. Ideje a szeretetnek, és ideje a gyûlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.

9. Que proveito tira o trabalhador de sua obra?

9. Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?

10. Vi o trabalho que Deus impôs aos homens, para que nele se ocupassem.

10. Elnéztem a veszõdséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele.

11. As coisas que Deus fez são boas a seu tempo. Ele pôs, além disso, no seu coração, a duração inteira, sem que ninguém possa compreender a obra divina de um extremo ao outro.*

11. Mindent õ tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idõ egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétõl végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.

12. Assim, concluí que nada é melhor para o homem do que alegrar-se e procurar o bem-estar durante sua vida.

12. Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét.

13. Igualmente é dom de Deus que todos possam comer, beber e gozar do fruto de seu trabalho.

13. Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában.

14. Reconheci que tudo o que Deus faz dura para sempre, sem que se possa ajuntar nada, nem nada suprimir. Deus procede dessa maneira para ser temido.*

14. Rájöttem: amit Isten tesz, az minden idõre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belõle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tõle.

15. Aquilo que é, já existia, e aquilo que há de ser, já existiu; Deus chama de novo o que passou.

15. Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet.

16. Debaixo do sol, observei ainda o seguinte: a injustiça ocupa o lugar do direito, e a iniquidade toma o lugar da justiça.

16. Láttam továbbá a földön az ítélet helyét - itt bûn volt; és az igazságosság helyét - itt gonoszság.

17. Então, disse comigo mesmo: “Deus julgará o justo e o ímpio, porque há um tempo para cada coisa e um tempo para cada obra”.

17. Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy.

18. Eu disse comigo mesmo a respeito dos homens: “Deus quer prová-los e mostrar-lhes que, quanto a eles, são semelhantes aos animais”.

18. Azt mondtam magamban az emberek fiairól: Hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok.

19. Porque o destino dos filhos dos homens e o destino dos animais é o mesmo, um mesmo fim os espera. Tanto morre um como o outro. A ambos foi dado o mesmo sopro. A vantagem do homem sobre o animal é nula, porque tudo é vão.

19. Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltetõ lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettõ hiábavalóság!

20. Todos caminham para um mesmo lugar. Todos saem do pó e para o pó voltam.

20. Mindkettõ ugyanarra a helyre jut. Mindkettõ porból lett és minden visszatér a porba.

21. Quem sabe se o sopro de vida dos filhos dos homens se eleva para o alto e o sopro de vida dos animais desce para a terra?*

21. És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltetõ lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltetõ lehelete lefelé, a földbe száll-e?

22. E verifiquei que nada há de melhor para o homem do que alegrar-se com o fruto de seus trabalhos. Esta é a parte que lhe toca. Pois, quem lhe dará a conhecer o que acontecerá com o volver dos anos?

22. Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?